Akadálymentesítési kötelezettség

Az Egyenlő Bánásmód Tanácsadó Testület
10.007/3/2006. TT. sz. állásfoglalása az akadálymentesítési kötelezettségről

Az 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) nem korlátozza az akadálymentesítési kötelezettséget az épített környezetre, hanem kiterjed a hozzáférhetőség biztosításához szükséges jogokra. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló 2003. évi CXXV. törvény ( Ebktv. ) szabályait az akadálymentesítési kötelezettség elmulasztása esetén a hatálya alá tartozó személyi kör, illetve jogviszonyok tekintetében lehet alkalmazni. A mentességi határidő a középületek és a Fot.-ban meghatározott szolgáltatások tekintetében lejárt, ezért a kötelezettek jogi felelőssége 2005. január elseje óta valamennyi középület tekintetében fennáll. A Fot. egyaránt vonatkozik a közszférára és a magánszférára. Mivel az akadálymentesítési kötelezettségre alkalmazni kell az Ebktv. szabályait, a kötelezett a 7. § (2) bekezdése alapján részben vagy teljesen mentesülhet a jogi felelősség alól.

Az akadálymentesítési kötelezettség és annak kötelezettjei

Az akadálymentesítési kötelezettséget a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (Fot.) 5. § (1) bekezdése állapította meg. Eszerint „a fogyatékos személynek joga van a számára akadálymentes, továbbá érzékelhető és biztonságos épített környezetre”. Ez a jog vonatkozik különösen a közlekedéssel és az épített környezettel kapcsolatos tájékozódási lehetőségekre (5. § (2) bekezdés).

A Fot. ugyanakkor nem korlátozta az akadálymentesség fogalmát az épületekre, illetve az épített környezetre. Bár a törvény kifejezetten nem mondja ki a közszolgáltatásokhoz való egyenlő esélyű hozzáférés követelményét, a Fot. 5. § (1) bekezdése biztosítja a hozzáférhetőséghez kapcsolódó jogokat is. Az akadálymentesítési határidőknél például jogokat teremt a tömegközlekedési eszközök, utasforgalmi létesítmények, speciális közlekedési hálózat, speciális oktatás, stb. tekintetében. Az akadálymentesség fogalmát tehát szélesen kell értelmezni, és az semmiképpen nem korlátozható az épületek akadálymentesítésére.

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény (továbbiakban: Építési Törvény) szerint akadálymentes az épített környezet, ha annak kényelmes, biztonságos, önálló használata minden ember számára biztosított, ideértve azokat az egészségkárosodott egyéneket vagy embercsoportokat is, akiknek ehhez speciális létesítményekre, eszközökre, illetve műszaki megoldásokra van szükségük (2. § 1. pontja). A közhasználatú építmények esetében biztosítani kell a mozgásukban korlátozott személyek részére is a biztonságos és akadálymentes megközelíthetőséget (31. § (1) bekezdés).

A Fot. nem tesz különbséget a közszféra és a magánszféra között, de másként sem korlátozza a kötelezettek körét. A Fot. akadálymentesítési főszabálya, az 5. § (1) bekezdés általában az „épített környezetre” határoz meg kötelezettséget. Az akadálymentesítési határidőről szóló Fot. 29. § a középületekre határoz meg kötelezettséget, de nem határozza meg a középület fogalmát. Az Építési Törvény 31. §-a meghatározza a „közhasználatú építmények” fogalmát, amelyet a középület meghatározásánál - annak törvényi fogalma hiányában - figyelembe kell venni. Az Építési Törvény szerint közhasználatú építmény: az olyan építmény (építményrész), amely:
- a település vagy településrész ellátását szolgáló funkciót tartalmaz, és
- használata nem korlátozott, illetve nem korlátozható (pl. alap-, közép-, felsőfokú oktatási, egészségvédelmi, gyógyító, szociális, kulturális, művelődési, sport, pénzügyi, kereskedelmi, biztosítási, szolgáltatási célú építmények mindenki által használható részei), továbbá
- használata meghatározott esetekben kötelező, illetve elkerülhetetlen (pl. a közigazgatás, igazságszolgáltatás, ügyészség építményeinek mindenki által használható részei), valamint, amelyet
- törvény vagy kormányrendelet közhasználatúként határoz meg (2. § 9. pontja).

Az Építési Törvény tehát meghatározza a kötelezettek körét, és nem zárja ki az akadálymentességi kötelezettség érvényesítését a magánszféra tekintetében. Az akadálymentesítési kötelezettséget nem lehet korlátozni a közszférára, mert a középület, illetve a közhasználatú épület ilyen értelmezését egyik fenti jogszabály sem teszi lehetővé. Az épületek akadálymentesítési kötelezettsége tehát az Építési Törvény 2. §. 9. pontjában meghatározott közhasználatú épületek tekintetében kötelező.

Az akadálymentesség és a hozzáférhetőség biztosításának elmulasztása az egyenlő bánásmód megsértését eredményezik, ezért az akadálymentesítés elmulasztására kiterjed az Ebktv. hatálya. Az Ebktv.8.§-a szerint közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az akadálymentesítési kötelezettség elmulasztása, mert a fogyatékossággal élő személyek mozgásuk, szolgáltatásokhoz való hozzáférésük akadályozása, korlátozása miatt a fogyatékossággal nem élő(k)höz képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesülnek. Az akadálymentesítési kötelezettség elmulasztása azért is minősül közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek, mert jogszabályi kötelezettség megszegését jelenti.

Az egyenlő bánásmód követelményére vonatkozó, külön jogszabályokban - így a Fot.-ban - meghatározott rendelkezéseket az Ebktv.-vel összhangban kell alkalmazni. Ennek megfelelően az akadálymentesítési kötelezettség elmulasztása esetén az Ebktv. szabályait a hatálya alá tartozó személyi kör, illetve jogviszonyok tekintetében kell alkalmazni.

Időbeli hatály a Fot. alapján

A Fot. különbséget tett a hatályba lépése - 1999. január elseje - előtt már meglévő és a többi középület között. A Fot. 2005. január elsejéig mentességet biztosított valamennyi kötelezettnek a hatályba lépése előtt meglévő középületek akadálymentesítésére. A Fot. azért adott ezekre az épületekre mentességet a jogi felelősség alól, mert az akadálymentesítés alacsony aránya és a költségek nagysága miatt nem volt elvárható az azonnali akadálymentesítés. A mentesség tehát a költségek hosszabb időszakra történő elosztására adott lehetőséget.

A Fot. hatályba lépésekor még nem meglévő épületek 2005. január elseje előtt sem mentesültek az akadálymentesítési kötelezettség alól. Így nem mentesült a felelősség alól az a középület, amelyet a törvény hatályba lépését követően építettek, átépítettek, illetve felújítottak. A középületek építése, átépítése, felújítása során az illetékes hatóságok a munkálatok megkezdése előtt építési engedélyt, majd a használatba vételhez használatba vételi engedélyt adnak ki. Mindezeket figyelembe véve az az épület minősül a Fot. hatályba lépésekor - 1999. január elsején - már meglévő épületnek, amelynek építésére, átépítésére, felújítására még nem adták meg az építési engedélyt. A középületek fentiekben leírt két csoportja között tehát 2005. január elseje előtt az volt a különbség, hogy a jogi felelősség peres vagy más jogi úton csak azon középület tekintetében érvényesíthető, amelyre a Fot. hatályba lépése után adták ki az építési engedélyt.

A Fot. két mentességi határidőt tartalmaz: 2005. és 2010. január elsejét.

2010. január 1-jéig:
- kell megfelelni a Fot. 8. §-ában foglalt feltételeknek a kihirdetésekor már működő közlekedési rendszereknek, tömegközlekedési eszközöknek, utasforgalmi létesítményeknek - beleértve a jelző- és tájékoztató berendezéseket (Fot. 29. § (1) bekezdés),
- kell gondoskodni a Fot. 9. §-ában szabályozott közlekedési szállítást végző hálózat kiépítéséről (Fot. 29. § (2) bekezdés),
- át kell alakítani a fogyatékos személyek számára tartós bentlakást nyújtó intézményeket oly módon, hogy az önálló életvitelre személyi segítséggel képes fogyatékos személyek ellátása kisközösséget befogadó lakóotthonban történjen, továbbá az arra rászoruló súlyos fogyatékos személyek számára humanizált, modernizált intézményi ellátást kell biztosítani (Fot. 29. § (2) bekezdés).

Mivel ez a határidő még nem járt le, így ezeknek a szabályoknak az alkalmazása nem vet fel problémát.

2005. január 1-jéig:
- akadálymentessé kell tenni a törvény kihirdetésekor már meglévő középületeket (Fot. 29. § (6) bekezdés),
- kell megteremteni a fogyatékos személy speciális oktatásának a Fot. 13. §-ában szabályozott tárgyi, személyi feltételeit (Fot. 29. § (3) bekezdés),
- kell megteremteni a fogyatékos személy speciális munkahelyen történő foglalkoztatásának a Fot. 16. §-a szerinti feltételeit (Fot. 29. § (4) bekezdés).

A 2005. január elsejei határidő tehát a fent meghatározott középületek és szolgáltatások tekintetében lejárt. A fenti határidőket módosító, az egyes esélyegyenlőségi tárgyú törvények módosításáról szóló törvény (T/18902.) nem lépett hatályba. A Fot. jelenleg hatályos rendelkezései értelmében 2005. január elseje óta egyaránt érvényesíthető a kötelezettek jogi felelőssége a törvény hatályba lépése előtt meglévő és az utána átadott középületek tekintetében.

Mentesülési lehetőség az Ebktv. alapján

Mivel az akadálymentesítési kötelezettségre alkalmazni kell az Ebktv. szabályait, a kötelezett a 7. § (2) bekezdése alapján mentesülhet a jogi felelősség alól. Nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét az a mulasztás - így az akadálymentesítés elmulasztása - amelynek tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka van.

Az akadálymentesítési kötelezettség elmulasztásának vagy nem szabályszerű teljesítésének tárgyilagos mérlegelés szerint az adott jogviszonnyal közvetlenül összefüggő, ésszerű indoka nem lehet önmagában az, hogy a kötelezett anyagi okból nem tud vagy csak részlegesen tud eleget tenni kötelezettségének. Ezt a kivételt egyéb körülményekkel való összefüggésben kell értelmezni, annak érdekében, hogy az akadálymentesítésre vonatkozó kötelezettség ne üresedjen ki. Hasonlóképpen a műemlék épületek akadálymentesítésénél is e körülményt csak a legritkábban lehet kimentésként elfogadni. Ebben az esetben is vizsgálni kell az eset összes körülményét, ide értve a szóbajöhető műszaki megoldásokat, és ilyenkor sem vezethet a kötelezettség alóli mentesüléshez a pénzügyi okokra történő puszta hivatkozás. Az Ebktv. 19. §-a szerint a kötelezettnek kell bizonyítania, hogy pontosan milyen költséggel jár az akadálymentesítés, illetve ez aránytalan terhet jelent-e az erőforrásait figyelembe véve. Az akadálymentesítésnek több lehetséges megoldása lehet, így a kimentési bizonyításnak valamennyi lehetséges megoldásra ki kell terjednie. Ha a kötelezett bizonyítja, hogy valamennyi lehetséges megoldás aránytalan terhet jelent számára, akkor mentesülhet a jogi felelősség alól.

A részleges akadálymentesítés is vezethet az Ebktv. 7.§. (2) bekezdése alapján a jogi felelősség alóli mentesüléshez, ha az akadálymentesítés módja megfelel a törvény céljának.

Az átépítés alatt álló épületek esetében merülhet fel kötelezetti oldalon az az érv, hogy az akadálymentesítési kötelezettségnek azért nem tettek eleget, mert az átépítés még folyamatban van. Ha az átépítés hosszú időszakra elnyújtva valósul meg, és az átépítés költségeinek csak kis hányadát teszi ki az akadálymentesítés, akkor az átépítés megindítása után évekkel a kötelezett már nem mentesülhet az Ebktv. 7. § (2) bekezdése alapján a jogi felelősség alól.

Igényérvényesítési lehetőségek

Az Egyenlő Bánásmód Hatóság (EBH) hatásköre akkor terjed ki az akadálymentesítés elmulasztása miatti helyzetekre, ha egyébként a jogsértő fél az Ebktv. hatálya alá tartozik. Az EBH eljárása mellett a jogaiban sértett személy vagy a közérdekű igényérvényesítésre jogosult szervezet a kötelezettel szemben személyiségi jogi pert indíthat.

Budapest, 2006. szeptember

Dr. Farkas Lilla sk.
Dr. Herczog Mária sk.	Dr. Gyulavári Tamás sk.
Dr. Kárpáti József sk.	Dr. Szigeti György sk.