Dr. Derera úr is magyaráz

* megjegyzés: nagyon tetszik, ahogy a MEOSZ részéről Dr. Derera Mihály úr is megpróbálja megmagyarázni, miért nem volt az idei Esélyegyenlőségi nap "nagy durranás" - de felvetődik bennem a kérdés, ha már előre tudta a MEOSZ, hogy idén nem nem tud Esélynapot szervezni, miért nem vette fel időben a kapcsolatot azokkal, akik tudtak szervezni?
Azt mondja - "ne keressük a hibást" - ha valamit nem akarunk felvállalni, ez nagyon megfelelő sablonszöveg - igazi politikus duma. :)

A választ mindenki megfejtheti maga!

„Az Európai Bizottság szervezésében május 8-án délelőtt tíz és este hat óra között tartották meg a Millenárison az Esélyegyenlőség Napja Fesztivált.

Az eseményt az Esélyegyenlőség nagykövetei, Lang Györgyi és Hajós András nyitották meg. Volt Animal Cannibals koncert, Freestyle break és hip-hop bemutató, fellépett László Boldizsár , Molnár Ferenc Caramel, Póka Angéla, Szűcs Gabi, a Szakcsi Gipsy Jazz Band, a Budapest Klezmer Band és még sokan mások. Volt élő könyvtár, megismerkedhettünk az Esélyegyenlőségi Hivatal érdekes eseteivel, nézhettünk különleges fotókat.

Jó volt. Csupán az hiányzott, hogy a szervezők valahogy nem tudták megnyerni a nagy fogyatékos szervezeteket. Így aztán például a MEOSZ korábbi 4-5000 főt megmozgató rendezvényeihez képest csekélyke, úgy 2-300 főre tehető közönség élvezhette a nem kis anyagi ráfordítással megrendezett színvonalas programot.

Ne keressük, ki a hibás mindezért. Mindenki veszített valamit.

Mint tudjuk, a MEOSZ-nak az idén egy forintja sem volt országos rendezvényének megtartására. Milyen jó is lenne, ha a jó szándék mellett a társadalmi támogatottság és a pénz találkozna.

Akkor lehetne igazán nagy durranás egy ilyen, ragyogó művészeket és érdekes témákat felvonultató rendezvény.”

Dr Derera Mihály

Forrás: www.meosz.hu

Van aki csinálja, van aki megmagyarázza...

Sziasztok!

Én ott voltam a Millenárison az Esélynapon. Persze ez nem összekeverendő a megszokott és sajnos immár megszüntetett rendezvénnyel. Sokan voltak mozgi látogatok, találkoztam én is pár régi ismerőssel, de valóban az a létszám és az a varázs eltűnt amiket a rendszeres esélynapok adtak a résztvevőknek. Voltak sátrak ahol különböző civil szervezetek képviseltették magukat, de érdekes módon a meosz nem volt ott :(  Sajnáltam nagyon, mert a regionális esély napok ezt senki számára nem fogják pótolni. Gondolom ennek a rendezvénynek is nagy költsége volt, amire EU-s támogatást lehetett pályázni. Talán a MEOSZ is érhetett volna ennyit, ha időben elkezdi.

Üdv.: Györgyi

Kedves Györgyi és a többiek!
A millenáris szervezte Esélyegyenlőségi napra nem hívták a MEOSZ-t - ezért nem voltunk ott sátorral. A saját Esélyegyenlőségi Napunkat terveztük ugyanerre a napa, de mint már tudjátok, majdnem 2 hónappal előtte tudtuk meg, hogy a REHA elmarad. Akkor már nem tudtunk volna pénzt pályázni.
Sajnálom én is, hogy elmaradt.
Üdv.: Vilma

Egy MEOSZ-os válasza

Szia!
Én nem voltam a mostani Esélyegyenlőségi napon, amit a Millenáris szervezett, így nem tudok róla semmit.
Üdv Vilma

* megjegyzés: azért nagyon érdekes, ha nem a MEOSZ rendez valamit, a MEOSZ-os munkatársak és vezetők nem veszik a fáradtságot a részvételen!

Kirekesztve

Sziasztok Listások!
Vártam az infókat az elmaradt és a megtartott esélyegyenlőségi napról. Nem jöttek, hol voltatok?( nem fontos válaszolni.).
 

Én régóta tudtam az esélyegyenlőségi napról, de engem nem érintett meg a gondolat, hogy ennek én is részese legyek látván a körülöttem lévő ál mozgássérülteket. A városunkban működő egyesületnél elnök váltás volt és az új elnök a MEOSZ biztatására kirándulást szervezett a Petőfi Csarnokban megtartott esélyegyenlőségi napra. Akik ott voltak talán emlékeznek rá, hogy ez egy demonstrációs nap is volt. Nekem és az egyesületnek is ez volt az első ilyen jellegű "kirándulás". A buszon akkor még bőven maradt ülőhely is.
 

Szerencsére a buszsofőr  "jó erőben" volt és föltörölte velem a busz lépcsőjét. Szerencsére a többi utas "jol szaladgált", így nem szorultak segítségre. Rendezett sorokban közelítettük meg a PECSA-t, elvégre demonstrálni jöttünk, én a sor végén gurultam.
 

Sokunk által tisztelt dr Derera úr ( és ezt most komolyan nem gúnyból írom így ) műsorvezetőként a színpadon az épek és közénk dobozokból felállított falat vizuálisan lebontotta. ( A listán egyik barátunk megvádolta T-Boly-t, hogy tégla. Valószínüleg ennek a nagy falbontásnak esett áldozatul T-Boly is, vagy esetleg csoda révén több évtizedes kerekesszékezés után fölálltál és elfelejtettél bennünket? Kellenek a biztos téglák, a kapaszkodók!!! )

Tágra meredt szemmel csodálkoztam, hogy vannak ilyen bátor emberek, csak úgy repültek a dobozok ( téglák) ! Bíztam abban, hogy ezt sokan látják, és a mellettem kerekesszékben ülő lányoknak és fiúknak lesz jövőjük, ebben ma már nem vagyok biztos. A hivatalos műsor után megkezdődött az ismerősök, barátok keresgélése, csapatokba verődése. Az idei esélyegyenlőségi nap elmaradásával ez maradt el. Azt követően szinte minden évben ott voltam, de már nem választottam a buszon való megmérettetést, lépcsőtörlést inkább a családi utazást. Számtalan rég látott baráttal, ismerőssel találkozhattam, csodáltam az újabbnál újabb, számomra elérhetetlen,rehabos eszközöket. A nap végén hittel, reménnyel, energiával feltöltődve másztam be az autómba és indultunk haza. A hitet és a reményt nekem nem a "pirospozsgás, népviseletbe öltözött,ringó csípejű,nyugdíjas csoport" tánca adta, hanem az, hogy még ennyien vagyunk,kezet fogunk,megöleljük egymást és még puszik is elcsattannak. Szeretjük egymást!
üdv:Szultan