Javaslatok az új foglalkoztatáspolitikára

 Javaslatok az új foglalkoztatáspolitikára 
Az eddigi koncepciók egyike sem alkalmas a mozgássérültek, látás- illetve hallássérültek, valamint az értelmi fogyatékos személyek érdekeinek artikulálására, viszont magán viseli a foglalkoztatók érdekeinek minden jegyét, így nem tudunk egyetérteni vele. A jelen szabályzás súlyos alkotmányos és emberjogi hibákat tartalmaz, melyekkel kapcsolatban adandó alkalommal a hazai és nemzetközi jogvédő szervezetekhez fordulunk segítségért, támogatásért, emberi, valamint alkotmányos jogaink érvényesítésében kérjük közreműködésüket.
 
A jelen foglalkoztatáspolitika célja a lehető legszélesebb réteg bevonása a munka világába, viszont ezzel egyenesen ellentétes hatású törvényeket hoznak. Ilyen például a keresetkorlát. Épeszű ember ilyet ki se mond, hiszen alkotmányellenes, egyenlő munkáért egyenlő bér jár mindenkinek. Maga a szó is tartalmazza a korlát szót, ami szöges ellentétben áll a foglalkoztatáspolitika hangoztatott alapjaival. A foglalkoztatás korlátozása, és a foglalkoztatáspolitika csak akkor fér össze, ha a cél az lenne hogy minél kevesebben dolgozzanak.
 
Súlyos hiba az is, amikor a rokkantnyugdíjjal rendelkező munkavállalót sújtják, és a kedvezményeik elvételével próbálják távol tartani őket a munka világától. A nyugdíjakat összevonják a keresettel, és magasabb sávban adóznak, nem illeti meg egy csomó jog a nyugdíjas munkavállalót, ami egy nem nyugdíjast megillet. Nem kaphat végkielégítést, nem jár a betegszabadság, ellenben ugyanúgy kell nyugdíjas létére nyugdíj- és egyéb járulékokat fizetnie, mint bárki másnak. Miért súlyos hiba ez? Mert a kereső nyugdíjas nem kér segélyt, viszont a fogyasztásán keresztül ő is adózik, minden elköltött forintjából. Ezen kívül nincsen tétlenségre kárhoztatva, esélyegyenlősége pedig nemzetközi megítélésünkön javít. Az a törekvés pedig, hogy a nyugdíjat, vagy a rokkantnyugdíjat szociális juttatássá silányítsák, és így tegyék emberek tömegét függővé a politika hatalmi széljárásától, növelve és tudatosítva a kiszolgáltatottságot, sorstalansággal és jövőkép nélküliséggel, kilátástalansággal sújtva őket, szűklátókörű és korlátolt gondolkodásra vall, a dolog emberi oldaláról nem is beszélve. További súlyos hiba, amikor valamilyen elképzelt pályákra, foglalkozásra, szakmákba, munkakörökbe kényszerítjük e sokat szenvedett réteg dolgozni akaró illetve tudó részét. Hamis az a nézet, hogy valaki alkalmas telefonkezelésre, akkor abban ki is elégül az illető önmegvalósítási vágya. 

Legtöbbször a választék teljes hiánya miatt vonnak le hamis következtetést arra nézve, milyen sikeres egy-egy ilyen akció. A kényszer miatt sok értékes munkaerő végez alacsonyabb értékű munkát, mint azt képességei, illetve motivációi diktálnák.  Végső soron ezen is a társadalom veszít a legtöbbet, beleértve a költségvetést is, hiszen a magasabb érték előállítása magasabb jövedelmet jelent, ami magasabb fogyasztói életszínvonalat, vásárlóerőt jelent, ami 25% állami bevételt (ÁFA) és vásárlóerőt jelent, ami újabb munkahelyeket teremt. 

Szintén itt kell megemlíteni azt a tisztességtelen magatartást, amikor a rokkantnyugdíjasokat időnként felülvizsgálják, és értelmetlen módon visszaminősítik azzal a kifejezett céllal, hogy munkavállalásra kényszerítsék, kilátásba helyezve a megélhetésének elvonását. Arra hasonlít ez, mikor behúzott fékkel ösztökélik a lovakat, hogy húzzanak. Egyszerre lehetetlenítik el a munkába való visszatalálást, és ugyanakkor próbálják rákényszeríteni a munkát az érintettekre. Ez minősíthetetlen és embertelen.
A foglalkoztatáspolitikának tehát magában kell foglalnia a nyugdíjas és rokkantnyugdíjas réteg feltétel nélküli támogatását, és meg kell szüntetni az egymással ellentétes folyamatokat.

Az új foglalkoztatáspolitika lényeges elemének kell lennie annak az új támogatási rendszernek, amely közvetlenül a támogatottat segíti, és nem valamely, a támogatottból megélni kívánó szervezeten keresztül, és annak kiszolgáltatva jut csak a támogatáshoz. Érvényes ez a foglalkoztatáspolitika minden területére, a védett munkahelyekre, a munkába állást lehetővé tevő támogató szolgálatokra, a szintén munkába állást segítő képzésekre, és itt az oktatáspolitika kapcsolata a foglalkoztatáspolitikával. A közvetlenül támogatott személy el tudja maga is dönteni, milyen képzés, illetve milyen megszerezhető tudás válik hasznára, és a szabad piacon kell elköltenie az erre a célra szánt támogatást. Különben a támogatásokból semmit sem érő tanfolyamok, és a támogatási, uniós pénzek lenyúlására szakosodott intézményeknél landol a támogatás, a támogatott pedig semmit sem érő tudással és sehol el nem ismert cédulára írt képesítéssel távozik csalódva az egész foglalkoztatás- és oktatáspolitikából. Legkívánatosabb az lenne, ha az egész érdekvédelem maga is a támogatott csoportokon keresztül lenne finanszírozva, hiszen az érdekvédelemmel foglalkozó egyesületek és szervezetek léte, fenntartása, támogatottsága is egyfajta támogatást jelent, pedig ezek nem biztos, hogy az érdekelteknek megfelelően végzik érdekvédelmi tevékenységüket. Legtöbbször azt tapasztalják az államilag fenntartott érdekvédelmi szervezetek tagjai, hogy a szervezetek inkább hajlanak a fenntartóik érdekeit figyelembe venni, szem elől tévesztve a létezésük céljait is.
 
Röviden: a foglalkoztatáspolitika karöltve az oktatáspolitikával és az érdekvédelemmel fogadja el, hogy csak a támogatott személyeken keresztül juthasson bárki állami forrásokhoz, mert csak így szolgálja a foglalkoztatáspolitika, az oktatáspolitika és az érdekvédelem a támogatni kívánt réteg érdekeit.
Ráadásul a közvetett támogatás eleve korlátozza az egyént saját sorsának alakításában, hiszen a támogatást kapott szervezetek döntik el, milyen tanfolyamot indítanak, milyen érdekvédelmet folytatnak, és milyen foglalkozásokat preferálnak, pedig az ember vele született természetes joga, hogy élete e területeit is saját maga alakítsa, és önmegvalósításában ugyan olyan esélyeket kapjon, mint minden ember. E jogát az alkotmányunk, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata, számtalan törvényerőre emelt nemzetközi és ENSZ megállapodás, konvenció stb. megfogalmazza, és a Nemzetközi bíróságok is elismerik.
 
Sajnos makacsul tartja magát az a nézet, hogy az esélyegyenlőség szociális ügy, pedig ahhoz semmi köze. Ugyan ilyen sajnálatos, amikor az esélyegyenlőség okán kapott támogatásokat anyagi helyzethez, jövedelemhez kötik. Ilyen típusú szociális támogatást a szegénység, vagy más rászorultság okán kell kapni, az esélyegyenlőség okán kapott támogatásnak nincs, és nem is lehet köze a jövedelemhez. Így a rokkantnyugdíjat is próbálják újabban támogatásnak feltüntetni, pedig az munkával szerzett jog. E jog megnyirbálására vezették be például a keresetkorlát intézményét is, ezt pedig megelőzte az esélyegyenlőséget célzó kedvezmények sorozatos megvonása, amikor a nyugdíjat összevonták a keresetekkel, amikor járulékokat kellett fizetni a nyugdíjas vagy rokkantnyugdíjas munkavállalónak. Mindezek betetőzéséül megjelentek az olyan szabályozások, rendeletek, amelyek direkt hátrányosan érintették a megváltozott munkaképességű munkavállalót, első helyen szerepeltek az elbocsátandók között, sőt törvény is volt rá, törvényesen lehetett felmondás oka hogy valaki nyugdíjas, vagy épp rokkantnyugdíjas. Ez azt is mutatja, hogy nem csak a támogatási, de a törvénykezési szinten is meg kell teremteni a foglalkoztatáspolitika valódi esélyegyenlőséget kínáló megoldásait.
 
A problémahalmaz globális megoldás után kiállt, hiszen azt tapasztaljuk, hogy ha valamilyen területen kedvező folyamatok indulnak is be, azok a megvalósítás szakaszában szinte törvényszerűen kedvezőtlen irányt vesznek, és visszájára fordulnak. Ennek a felelőtlen törvénykezés az oka, a jó törvényeinknek nincsen végrehajtási utasítása, vagy az nem megfelelő, vagy épp ellentétes a meghozott törvény szövegével. Ha nehezen túl is jutna e buktatókon a törvény, még mindig hiányzik a betartatáshoz szükséges szankcionálási rész. És legvégül a törvény betartásához, betartatásához a megfelelő forrás biztosítása is legtöbbször csak a kívánság szintjén marad.
 
A kialakítandó foglalkoztatáspolitikának és kapcsolódó részeinek (oktatáspolitika, esélyegyenlőség) alkalmasnak kell lennie az elvárt megoldások befogadására és azok érvényesítésére egyaránt. A közvetlen támogatás a jelen finanszírozás mellett is hatékonyabb támogatást jelent, a támogatások nagyságrendekkel jobb hatékonysága miatt. A törvénykezés minőségében pedig egy Esélyegyenlőségi Normakontroll hozna hasonló nagyságrendű javulást. Az Esélyegyenlőségi Normakontroll kifejtése a MÖÖÉÉF (Mozgássérültek Öntevékeny Önszerveződő Érdekvédelmi, és Érdekérvényesítő Fóruma) honlapján található a www.mooeef.hu weboldalon.

Szücs Sándor Győző
MÖÖÉÉF
Budapest 2010.

A MEOSZ első kérdése

A MEOSZ elsõ kérdése - A monitorozásról és az ellenõrzõ mechanizmusokról kérdeztek

Az első kérdést a Parlamenti napon a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége tehette fel, és elsősorban a monitorozásra és az ellenõrzõ mechanizmusokra volt kíváncsi.
 

"Milyen monitorozási, ellenõrzési mechanizmust kíván bevezetni a magyar országgyûlés annak érdekében, hogy a Magyarország által elfogadott ENSZ Konvencióban vállalt kötelezettségek, valamint a hatályos magyar törvényekben vállalt kötelezettségek teljesítése ezek szellemében történjen meg és az alacsonyabb szintû jogszabályok, valamint a napi joggyakorlatok ne ezekkel gyakran gyökeresen ellentétes hatásokat érjenek el."
 

Dr. Hegedûs Lajos:Tisztelt elnök asszony, tisztelt képviselõ hölgyek és urak, kedves barátaim. Példaértékû az, ahogy a magyar parlament az ENSZ konvenciót elfogadta, példaértékû a világban is, azt gondolom, és ezzel a lépéssel Magyarország nagy tekintélyt vívott ki. Mégis ezzel kapcsolatos az elsõ kérdésem, hiszen, az ENSZ konvenció, nem csak egy jogi aktus, és nem csak egy politikai aktus, hanem egy feladat lista is egyben.
 

A kérdésem arra vonatkozik, hogy a magyar országgyûlés milyen monitorozási ellenõrzési mechanizmust kíván létrehozni, annak érdekében, hogy az ENSZ konvenció, illetve a jelenleg létezõ, és tíz éve létezõ magyar törvények mindennapi érvényesülését kívánja figyelemmel kísérni. Azért tartom fontosnak ezt a kérdést, mert sajnálatos módon sok esetben fordult elõ szinte mondhatom, hogy napi gyakorlat, hogy az egyébként jó és elõremutató jogszabályok napi végrehajtása teljesen ellentétes irányba történik, mint ahogy valójában az ENSZ konvenció es a magyar törvények történnek. A végkicsengésében olyan napi problémák történnek, amelyek ellentétesek azzal az igen nemes szándékkal, amelyek a magasabb jogszabályok tartalmaznak.

Ezért rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a magyar parlament a Magyar Köztársaság legfõbb döntéshozó szerve rendszeresen és folyamatosan szembesüljön, a napi valósággal, szembesüljön azzal, hogy milyen lépések lennének szükségesek ahhoz, hogy a fogyatékos emberek a hétköznapjaikban is érezzék az egyébként modern és elõremutató, fontos törvények és jogszabályok végrehajtását. Ma azt tapasztaljuk, hogy a legfelsõbb szintû jogszabályok és a napi közérzet között rendkívül nagy a különbség ezért tartjuk fontosnak ezt a monitorozási rendszert. Köszönöm. Tóth Gyula:Tisztelettel köszöntöm a konferencia résztvevõit. 

Köszönöm a kérdését, én is azon emberek közé tartozom, akik bizonyos kiváltságokat is élvezhetnek helyzetükbõl adódóan. Nekem egy olyan kiváltságom van a Magyar Köztársaság parlamentje parkolójában, hogy nagyjából kijelölt helyen van többé-kevésbé, szabad is ez a hely, annál az egyszerû oknál fogva, hogy én már tizenhét éve magam is mozgássérült rokkantként, rokkantnyugdíjasként élem az életemet, amellett hogy parlamenti képviselõ vagyok.
 
Éppen ezért a megfogalmazott kérdés, mondhatnám, hogy személyesen is érint engem, és ez az a helyzet, amikor a hóhért akasztják, mégis elnökúr kérdésére a következõt válaszolnám. Visszakapaszkodnék a megfogalmazott gondolatok egyikbe, amikor azt tetszett említeni, hogy az ENSZ konvenció az feladatokat is jelent. Nem is akár milyen feladatokat, olyan feladatokat, amelyeket az ENSZ egyezmény úgy fogalmaz meg, hogy a részes államok jelöljenek ki olyan koordinációs pontokat, amelynek alapján, az e tárgykörben hozott különbözõ intézkedéseket, különbözõ cselekvéseket valamilyen formában összehangolja, az a valamilyen formában ez nem jó.

A fogyatékkal élõ emberek érdekeinek megfelelõ formában hangolja össze. Éppen ezért az országos fogyatékos-ügyi tanács, 2007. október 30. ülésén arról határozott, hogy ezen feladatok végrehajtásában egy adhok bizottságot hoznak létre.
 
Ennek a bizottsága feladata a fogyatékkal élõ emberek jogairól, és az esély egyenlõségük biztosításáról szóló, 1998. évi törvény 26-os törvény végrehajtása, amelyben már szerepel az, hogy ennek a törvénynek szellemében az Országos Fogyatékosügyi Tanácsot jelöli ki a koordinációs feladatok végrehajtására. Miért, tehetõ fel a kérdés? Elsõsorban, mert az Országos Fogyatékosügyi Tanács lehet az a biztosíték, hogy a törvényalkotási jogalkotási folyamatba az egyéb feladatok végrehajtásában mindenkor a fogyatékkal élõ embereknek az érdekeit szolgálja, hangsúlyoznám, hogy a megfelelõ módon megfelelõ ütemben és természetesen kellõ szakszerûséggel abban reménykedünk, hogy mindezt a koordinációs feladatot oly eredményességgel lehet végezni, hogy valóban a hétköznapokban is érezzék a fogyatékkal
élõk, hogy róluk gondoskodnak. Köszönöm szépen.
 
Szili Katalin: Én azt hiszem, hogy az, amit képviselõ társam Tóth Gyula is megfogalmazott a válaszban, remélem az önök számára is maximálisan kielégítõ. Hiszen a mi feladatunk az alapvetõen a törvényalkotásban és a jogalkotásban, hogy olyan kereteket teremtsünk, amelyek a hétköznapok gyakorlatában nem csak, hogy betarthatóak, hanem szolgálják azt a célt, amit én magam is igyekeztem a felvezetõben megfogalmazni, ami teljesen természetes, hogy a fogyatékkal élők ugyanolyan jogokat élveznek, a megbecsülés ugyan úgy övezi õket. Én egy dologra szeretnék még visszatérni, számunkra két dolog nagyon fontos, az egyik az, hogy részben önök is a javaslataikkal segítsék azokat a szabályokat kialakítani, ami nem csak a programokban, hanem a konkrét jogalkotásban is megjelennek. Én ezért tartom fontosnak a civil irodának, azt a szerepét, ahol ezeknek a befogadása történik, és amiket a bizottságoknak továbbítunk is, hogy ezeket vegyék figyelembe.
 
Én kérem, hogy ezt a csatornát használják a jövõben is. A másik, ami viszont a hétköznapok gyakorlatát jelenti ott, ahol a végrehajtás azt hiszem, hogy a legfontosabb, hiszen, önök azok, akik abban érzékelik, hogy ezeknek a végrehajtása mennyiben szolgálja az önök érdekeit, és azt a célt, amit mi közösen megfogalmaztunk. Ebben is kérem arra önöket, hogy a visszajelzést, azt minden egyes alkalommal kapjuk meg. Hiszen ezek azok a szabályok, amiknek a csiszolása, ahogy KÖZELKÉP HÍRÜGYNÖKSÉG
http://civilhirek.aspnet.hu Powered by Joomla! Generálva: 16 September, 2009, 17:00
megfogalmaztuk az elején önökért, és önökkel együtt történik. Tehát szeretném, hogy ha ez a fajta párbeszéd ez oly módon folyamatossá válna, hogy függetlenül attól, hogy a 2007-es esztendõ egy ilyen kitüntetett évünk. Én arra fogom Tamást is kérni, hogy legyen ez egy gyakorlat és évente egyszer egy ilyen fórumon találkozzunk.
 
Én azt hiszem, hogy erre a képviselõ társaim is maximálisan nyitottak, hiszen ez lehet az, amikor mi magunk évrõl évre áttekintjük azokat a körülményeket beleértve ebbe a jogi környezetet, beleértve ebbe a hétköznapot is, hogy hogyan tudjuk az a célt szolgálni, amit egyébként nem csak azért kell végre hajtanunk, mert nemzetközi egyezményekben és különböző határozatokban megfogalmazzák, hanem magunk miatt. Mert számunkra ez egy természetes kérdés, hogy a fogyatékkal élõ emberek közöttünk, ugyan olyan lehetõségeket, ugyan olyan esélyeket kapjanak, én ebben szeretnék még hozzájárulni, elnök urakat is arra kérni december 3.-a környékén. Hasonló találkozókra minden évben kerüljön sor, és ez legyen nekünk a fogyatékkal élõk napján úgymond a párbeszéd napja és lehetõsége is. Köszönöm önöknek és a viszontlátás reményében köszönök el, és képviselõtársaimnak is és önöknek is eredményes munkát kívánok.

A Mööééf támogatókat vár

Tisztelt Hölgyem / Uram!

Támogatásukat kérjük egy igen fontos társadalmi ügyben.
Szervezetünk a MÖÖÉÉF Fórumként müködött 2010 elejéig - de már Egyesületi formát öltött, és a fogyatékos társdalmi réteg esélyegyenlőségét, (mozgás-, hallás- látás-sérültek és értelmi fogyatékosok) országos érdekvédelmét tüzte zászlajára.

Fórumunkat a társadalmi igény hozta létre, az emberi jogokat sértő törvénykezési gyakorlat, és a társadalmi
elszigeteltségünkből fakadó, a társadalom felől egyre fokozódó intolarencia, melyet szándékosan vagy nem,
esetleg hozzá nem értésből, vagy az ismeretek hiányából fakadóan, de a politika is támogat.

Felismerve hogy sorsunk irányítását önkezünkbe kell szüksészerüen venni, mert mástól nem várhatjuk hogy
felismerjék gondjainkat, és megoldást is magunknak kell keresni, és kihasználva a modern technika, az internet adta lehetőségeket, sikerülte leküzdenünk az első akadályt az elszigeteltségünket, és megalakult a

"MÖÖÉÉF
Mozgássérültek Öntevékeny Önszerveződő
Érdekvédelmi, és Érdekérvényesítő Fóruma"

Röviden
MÖÖÉÉF, vagy még rövidebben
a Fórum (mára Egyesület)

Helyzetünk feltárása után kidolgoztuk a legmegfelelőbb cselekvési tervet, legfontosabb elemeként az Esélyegyenlőségi Normakontrollt határoztuk meg, mely záloga annak hogy a magyarországi esélyegyenlőségi helyzet tovább ne romoljon, így a már meglévő gondjainkat megoldva nem születnek újabbak helyettük, ahogyan ezt eddig tapasztaltuk.

Eddigi minden erőfeszítésünk sziszifuszi haszontalan tevékenységnek bizonyult, mintha a ránk szakadó lavinát akartuk volna zsákokban visszavinni a hegyre.

Az Esélyegyenlőségi Normakontroll elfogadtatása óriási lehetőség, és  óriási feladat számunkra, össze kell fognunk minden fogyatékost, és ehhez kérjük az önök segítségét.

Mivel anyagi források nem állnak rendelkezésünkre, támogatókat keresünk, kizárólag természetbeni támogatásukat keresve.

Esélyegyenlőségi küzdelmünkhöz keresünk támogatókat,

- akik nevüket adják
- akik befolyásukat adják
- akik médiatámogatást tudnak nyujtani
- akik médiamegjelenéseinket anyagilag finanszíroznák,
- akik médiakapcsolatokkal rendelkeznek és érdekünkben használnák
- természetbeni juttatásokkal segítenek minket
- kedvezményekkel támogatnának
- erkölcsileg mellénk állnak
- nemzetközi médiamegjelnésünket elő tudnák segíteni
- vagy amire mi nem gondoltunk, de segíthetné fórumunkat céljai elérésében.

Minden érdekünkben kifejtett eröfeszítést köszönünk.

Kérjük segítsenek minket alkotmányos, és emberi jogainkért folytatott küzdelmünkben támogatásukkal.
Nem pénz, de "fegyver", és "paripa" kell terveinkhez.

Végezetül Fórumunk az interneten lévő GOOGLE csoportként müködik, érdeklődés esetén bárkit szívesen látunk magunk között, feliratkozni a:

 

Feliratkozás a listára:

 

mooeef+subscribe@googlegroups.com

Leiratkozásnál a + jel után subscribe helyett unsubscribe kell

email címre küldött levéllel lehet,  hónlapunkon pedig bőséges információkkal várunk minden kedves érdeklődőt.

www.mooeef.hu

Szívélyes üdvözlettel
Szücs Sándor Győző
A MÖÖÉÉF nevében
Budapest 2009. október 01.

 

Nadrágszíj politika

Pattanásig húzzák a nadrágszíjat - összeállítás a fogyatékkal élõket érintõ megszorításokról
A gazdasági válság eredményezte bevételkiesést kompenzálandó, a Bajnai kormány több olyan módosítást
hajtott végre, melyek érintik a fogyatékkal élõ embereket is.
A változások azonban nem átgondoltak, racionálisak - vélik az érintett intézmények és személyek, így akár többet árthatnak, mint amennyit használnak az államkassza büdzséjének.
Összeállításunkból kiderül: kiknek és mennyivel kell szorosabbra húzni a nadrágszíjat.

A jelenlegi gazdasági helyzetre tekintettel a kormány intézkedések sorozatát hozza, melyektõl költségeinek
csökkentését illetve bevételeinek növelését várja.

Mindezt persze nem ritkán mások jogosultságainak csorbításával éri el - van is hõzöngés az érintettek háza táján. Az „áldozatok”, de még inkább fogyatékos személyek érdekeit képviselõ szervezetek egyöntetûen úgy vélik, hogy a kormány által elképzelt megoldási javaslatok (azaz racionális költségcsökkentési intézkedések) és a visszaszorítások mértéke egyetlen dolgot jelent: a döntéshozók nincsenek tisztában az adott terület helyzetével, és azzal mennyit és honnan kéne elvenni - ésszerûen. Tíz milliárdot hozhat a konyhára - a rokkantnyugdíj módosítása Az egyik problémás kérdés a rokkantnyugdíjak módosítása, ugyanis ennek mértékét júliustól szigorították (idén januárban szintén).

A Bajnai-kabinet változtatása a 62 évesnél fiatalabb 50-79 százalékos egészségkárosodással élõ munkavállalókra vonatkozik, akik közül a továbbiakban nem kaphatnak rokkantellátást azok, akiknek fél éves átlagkeresetük meghaladja a nyugellátásuk kétszeresét. Vagyis, ha valaki 34 ezer forint járandóságot kap havonta, de emellett munkát vállal, nem kereshet többet a minimálbérnél, azaz 71500 forintnál, különben megvonják a rokkantsági nyugdíját. A szigorúbb elbírálástól 10 milliárd forintos bevételt remél a kabinet.

A kínos kérdés itt az, hogy mindez, vajon egyensúlyban van–e a mérleg másik oldalával, ahol 800 ezer rokkantnyugdíjas van, akiknek több mint 60 százaléka, 460 ezer ember nem érte el a nyugdíjkorhatárt.
A kereseti korlát azonban („öröm a ürömben) az I. és a II. rokkantsági csoportra nem, csak a III. rokkantsági csoportba tartozó, nyugdíjkorhatárnál fiatalabb személyekre vonatkozik, de az õ esetükben sem lehet azonnal megszüntetni a támogatást, hanem csak akkor, ha az érintett bruttó keresetének elõzõ hat havi átlaga a rokkantsági nyugdíja kétszeresét meg haladja. Azaz, ha a rokkant személy a minimálbérnél nem keres többet, nem kell a keresetét a nyugdíja kétszereséhez viszonyítani.

Az intézkedés a Fidesz szerint a nem segíti a megváltozott munkaképességûek munkaerõ piaci visszailleszkedését, hanem éppen ellenkezõleg, visszafogja a dolgozni vágyókat.
A Rokkantnyugdíjasok Országos Hatókörű Közhasznú Egyesületének elnöke, Körmendi Béláné úgy nyilatkozott, a helyzet azért is felháborító, mert azdöntésüket mindenféle elõzetes felmérés nélkül hozták meg. ,,Gyermek ésszel vágtak bele, megteremtve egy hatalmas kavalkádot’’.

Hatmilliárd az ésszerûtlen kiadásokból - le a gyógyászati segédeszközökkel De ugyanúgy kétségek merültek fel az egészségügy költségeinek visszaszorításának racionalitásával szemben is. Az éves szinten közel hat milliárd forint ésszerûtlen kiadást megakadályozó tervezet szerint, a gyógyászati segédeszközök támogatási rendszere augusztustól jelentõs átalakításra szorult. A változtatás tényével a orvosok is egyetértenek, de ahogy Jóbai Zsolt is kifejtette, szükséges az elavult támogatási rendszer átalakítása, de a fiskális szempontok alapján vezérelt döntések miatt a három évvel ezelõtti szintre esik vissza a segédeszköz kassza, ami jelentõsen rontja a betegek életminõségét.

Mindeközben az ellenzéki párt részérõl Kupper András azt fejtegette, hogy valójában a kormány intézkedései mögött az áll, hogy az egészségügy rendre túllépi a gyógyászati segédeszközök kasszáját. Már a jelenlegi adatokra pillantva sem lehet azt mondani, hogy a finanszírozás elegendõ lenne a segédeszköz-támogatásra, hiszen míg 2006-ban 45 milliárd forintot, idén 44 milliárdot szánt erre a kormány. Véleménye szerint ez a keret tudatosan alultervezett, ráadásul - mint megjegyezte - ezekre a termékekre is vonatkozott az áfa emelés, ami tovább súlyosbítja a helyzetet. Kupper rámutatott még egy logikai bukfencre, amikor is felvetette annak problematikáját, hogy a gyógyászati segédeszközök piacának beszállítói döntõen magyar kis- és középvállalkozások, így ha ez a piac beszűkül, az újabb munkahelyek megszûnésével járhat. Az OEP válasza erre a következõképpen hangzik: „most olyan helyzet alakult ki, ami csak „tûzoltással” menthetõ, sürgõs megszorításra van szükség ahhoz, hogy nagy egészében az év végén is tudják biztosítani a gyógyászati segédeszközök támogatását.” - igyekezett enyhíteni az intézkedések súlyát (és kilátásba helyezni az átmeneti jelleget) Dankó Dávid, az OEP képviselõje, aki 8 milliárdos túllépésrõl beszélt.

”Hatalmas ugyanis a pazarlás. Az átalakításnak most biztosan lesznek vesztesei, de a végsõ cél az, hogy a betegekre nehezedő terheket közel azonos mértékben lehessen szétosztani. Nem tagadom, a legfõbb szempont most, ebben apillanatban a megtakarítás. Ugyanakkor a racionalizálással tapasztalatokat szerzünk a késõbbi, januárra várható teljes átrendezéshez.” Ami itt a fogyatékos emberek érdekeit védõ szervezetek berkeiben ismét kihúzta a gyufát, a már jól ismert tétel: a fent említett tapasztalatszerzés ugyanis megint nem velük/általuk történik. “Bár, bevontak minket a döntési folyamatba, véleményeztük az anyagot, azonban véleményünk egyes részeit figyelmen kívül hagyták.” - ecsetelte Szakály József a Mozgáskorlátozottak Egyesületinek Országos Szövetségének (MEOSZ) fõtitkára - “A fogyatékossággal élõ emberek is megértik hogy gazdasági válság van és visszaszorításra van szükség, de azt, hogy ezt mindig mi viseljük el a legnagyobb mértékben, ez most már egy kicsit sok”.

Amiben pazarolnak és amiben még lehet - faragás és bõvítés a gyakorlatban Az augusztusi változtatások között szerepelt egyes termékek támogatási kulcsainak emelése vagy csökkentése, így üdvözlendõ, hogy a vak emberek botjainak támogatása például 85%-ról 98%-ra nõ. Több esetben változik a kihordási idõ, így amíg eddig 7 évente, ezután 6 évente lehet cserélni a hallókészüléket, s az eddigi 10 év helyett nyolcra csökken az elektromos kerekes székek kihordási ideje. A segédeszközök felírása pedig háziorvos kezébe kerül, és csak az elsõ alkalommal kell, hogy szakorvos intézkedjen ez ügyben. Ezenkívül szabályozzák azt is, bizonyos gyógyászati segédeszközök mikor rendelhetõek.

A változások között szerepel az is, hogy megszûnik a segédeszközök 100 százalékos támogatása, azonban a betegek által az eszközökért fizetett összeg így sem lehet magasabb 5 ezer forintnál. A Mozgáskorlátozottak Egyesületinek Országos Szövetsége szerint azonban a támogatási kulcsok csökkentése során a kormány a „fûnyíró elvet” alkalmazta. Nem nézte meg, hogy a segédeszköz kassza mely elemeinél vannak a legnagyobb túllépések, hanem mindent megnyirbált, azokat az elemeket is, amelyeknél évek óta stabil, és egyáltalán nem magas a támogatások kiáramlása. Ilyen elemek a mozgásszervi eszközök döntõ többsége. – kerekesszékek, háromlábú botok, járókeretek: elektromos kerekesszékek és mopedek. “Nem az a módszer, hogy a fürdõvízzel együtt kiöntjük a gyermeket. Miért nem lehet a kölcsönzési rendszer bevezetni?” - teszi fel a kérdést Szakály József, a MEOSZ fõtitkára - aki egyértelműen a kölcsönzési rendszer megteremtésében látná a megoldást. “Ha körbenézünk, nincs olyan gazdag állam, amely a segédeszközt, legyen akár mankó vagy kerekesszék támogatással tulajdonba adja a rászorulónak. Jelen pillanatban egy kerekesszék 100.000 Forint.

Ha ma valaki combnyaktörést szenved és elhúzódik a felépülése felírják neki a kerekesszéket, ami a kiváltás után a tulajdonába megy át. Hat hónap múlva pedig mit kezd vele? Semmit, a kerekesszék pedig ott marad.”

Ez csak egy felvetés ami egy ésszerûbb és átgondoltabb rendszerhez vezetne, de megvalósulhat –e ez most, amikor a kormány csakis a költségek csökkentésében látják a megoldást? Erre több idõ kell, de addig is a megszorító intézkedéseké a fõszerep, amelyek egyes rétegeket duplán érzékenyen érintenek, amire jó példa, hogy 2009. augusztus 1-tõl kizárják a nyugdíjasokat a legjobb technikai tudású hallókészülékek támogatásából (ez mintegy további megcsapolása a már 2007-ben bekövetkezett szigorításoknak).

De mit jelent mindez a számokat tekintve? Tény, 2008. április óta az összes kiadott hallókészülék 80,78%-át nyugdíjas korú állampolgárok vásárolták - míg belõlük 56,06% a legjobb technikai tudású (az ún. V. csoportba tartozó) készülékek valamelyikét. választotta. „Gyakorlatilag a lehetõ legjobb minõségû hallás visszaszerzésének támogatását akarja a kormány megvonni a nyugdíjas állampolgároktól” - fogalmazott

Terman Tibor, az Amplifon Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója, aki emellett a Hallókészülék Gyártói Képviseletek és Forgalmazók Országos Szövetségének tagja. A támogatásból való kizárás gyakorlatilag azt jelenti, hogy az eddig átlagosan 65-90.000 Forintba kerülõ hallókészülékek több mint a háromszorosába, 200-300.000 Forintba kerülnének a nyugdíjasoknak - azaz, olyan mértékû anyagi terhet ró rájuk, ami sokuknak nem vállalható. Így, bár létezik „élhetõ” megoldás - anyagi okok miatt nem fognak hallani.

De van még hab a tortán - simli az állami cégekben Tovább borzolva a kedélyeket, pillantsunk rá az érem
másik felére, hiszen ez is most aktuális, azaz az államilag támogatott megváltozott munkaképességûeket
foglalkoztató cégekre és az õket ért vádakra. A felröppent hírek tanúsága alapján ugyanis, ezekben a cégekben az ÁPV rt.-nél vagy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ Zrt.-nél (MNV Zrt.) dolgozó káderek kaptak helyet, sõt Gyurcsány Ferenc egykori programigazgatója is biztos állást talált köreikben.

S, míg a vezetõség fizetése 1 millió forint körül mozog, az itt dolgozó megváltozott munkaképességû dolgozók minimálbér körüli összegekre vagy elbocsátásokra számíthatnak, a gazdasági válságra hivatkozva. Jó, kérdés, vajon nem lett volna célravezetõbb és etikusabb nemcsak az érintettek nadrágszíját szorosra fogni, hanem az államkasszából bõségesen lapátoló, és elvben ezen emberekért munkálkodó cégvezetõkét is szûkíteni - a sokat emlegetett racionalitás és költséghatékonyság elve mentén.

Forrás: http://civilhirek.aspnet.hu/

Közlekedés

Mozgáskorlátozottak jogosítványai a KRESZ-ben
Kevesen tudják, hogy milyen bevezető rész nyitja meg a jelenleg hatályos közlekedési szabálygyűjteményt, ezért érdemes azt felidézni: "A közúti közlekedés biztonsága és zavartalansága fontos társadalmi érdek. A biztonságos és zavartalan közlekedés alapvető feltétele, hogy a közlekedési szabályokat mindenki megtartsa és számíthasson arra, hogy azokat mások is megtartják. Emellett szükséges az is, hogy a közlekedés résztvevői előzékenyek és türelmesek legyenek egymással szemben." A cikkben áttekintést adunk arról, hogy a magasztos alapelveken felül milyen szabályok segítik vagy hivatottak segíteni a mozgáskorlátozott személyek gépjárművel történő közlekedését.

Tévhitek

A mozgáskorlátozott vezető vagy az őket szállító jármű vezetője gyakran téved a rájuk vonatkozó KRESZ előírásaival kapcsolatban, ezért érdemes áttekinteni, hogy milyen szabályok vonatkoznak az érintettekre.
Különösen gyakori a tévedés a megállás és a várakozás szabályait, továbbá a fizető parkolóhelyek igénybevételét illetően. Érdemes tehát megvizsgálni, hogy milyen speciális szabályokat tartalmaz a közlekedési kódex. Ezek részben mentességet nyújtó kivétel-szabályok, részben pedig a közlekedés más résztvevőit utasítják, vagy tiltják annak érdekében, hogy a mozgáskorlátozottsággal járó hátrányokat ellensúlyozzák. A következőkben összefoglalt jogosultságok azt a mozgáskorlátozott személyt vagy az őt szállító jármű vezetőjét illetik meg, aki külön jogszabály alapján erre engedélyt kapott, és a járművön az engedélyre utaló jelzés van. Nem minden eszköz minősül azonban "jármű"-nek a KRESZ-ben, ugyanis a mozgáskorlátozottak közlekedésére szolgáló, emberi erővel tolt vagy hajtott kerekes szék és a gépi meghajtású kerekes szék, ha sík úton önerejéből 10 km/óra sebességnél gyorsabban haladni nem képes, nem minősül járműnek. Az ilyen eszközökkel közlekedő személyek gyalogosoknak minősülnek.

Behajtási jog
A mozgáskorlátozott személyt szállító jármű - amennyiben ennek feltételei adottak - a többi járművel ellentétben a következő övezetekben közlekedhet és várakozhat:

- A gyalogos övezet zónában - vagyis ahol a jelzőtábla olyan terület kezdetét jelzi, amelynek útjai a gyalogosok közlekedésére szolgálnak és jármű közlekedése általában véve tilos;
- Gyalogos és kerékpáros övezet zónában - tehát ahol a jelzőtábla olyan terület kezdetét jelzi, amelynek útjai a gyalogosok és a kerékpárosok közlekedésére szolgálnak;

Az alábbi jelzőtábláknál mozgáskorlátozott személy (illetőleg az őt szállító jármű vezetője), a tilalom ellenére behajthat, ha úti célja a jelzőtáblával megjelölt úton van vagy csak ezen az úton közelíthető meg. A járművel ilyen esetben legfeljebb 20 km/óra sebességgel szabad közlekedni:

• "Mindkét irányból behajtani tilos"
• "Motorkerékpárral behajtani tilos"
• "Járműszerelvénnyel behajtani tilos"
• "Segédmotoros kerékpárral behajtani tilos"

Örök probléma - a parkolás

A "Várakozóhely" tábla alatt elhelyezett kiegészítő tábla jelezheti azt, hogy a várakozóhely kizárólag bizonyos járművek pl. mozgáskorlátozott személyt szállító jármű részére van fenntartva. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az ilyen járművel kizárólag a megkülönböztetett várakozóhelyet lehetne használni, ha pl. az ilyen helyek megteltek vagy igénybevételük más okból célszerűtlen (nagyon messze lenne a céltól). A KRESZ kiegészítő táblával és/vagy útburkolati jellel rendeli megjelölni a mozgáskorlátozottak gépjárművei részére fenntartott várakozóhelyet.

A mozgáskorlátozott személy (illetőleg az őt szállító jármű vezetője) járművével és a betegszállító gépjármű olyan helyen is várakozhat, ahol a várakozást jelzőtábla tiltja. Korlátozott várakozási övezetben és várakozási övezetben a mozgáskorlátozott személy vagy az őt szállító jármű vezetője a járművével és tárcsa használatával egy óra időtartamig ellenőrző óra vagy jegykiadó automata működtetése nélkül is várakozhat. Azonban figyelem, a kijelölt rakodóhelyre ez a rendelkezés nem alkalmazható! Nem árt, ha tisztában vagyunk vele, hogy a KRESZ előírásainak megszegése miatt a rendőrhatóság - az üzemben tartó értesítése mellett és költségére - elszállítással eltávolíthatja a mozgáskorlátozott személyt szállító járművet is.

Megállás

A járdán a mozgáskorlátozott személy (illetőleg az őt szállító jármű vezetője) járművével akkor is megállhat, ha a megállást jelzőtábla vagy útburkolati jel nem engedi meg, de csak akkor, ha

• a jármű a járda szélességének legfeljebb a felét foglalja el és
• a járdán a gyalogosok közlekedésére legalább 1,5 méter szabadon marad, továbbá
• a jármű tengelyterhelése az 1000 kg-ot nem haladja meg

A FELTÉTELEKNEK EGYÜTTESEN KELL TELJESÜLNIÜK AHHOZ, HOGY A MEGÁLLÁS SZABÁLYOS LEGYEN!
GYALOGOSKÖZLEKEDÉS
NAGYON FONTOS ELTÉRÉS VÉGÜL A MOZGÁSKORLÁTOZOTT GYALOGOSOK KÖZLEKEDÉSÉRE VONATKOZÓAN, HOGY HA AZ ÚTON SEM JÁRDA, SEM LEÁLLÓSÁV, SEM ÚTPADKA, SEM KERÉKPÁRÚT NINCS VAGY AZ A GYALOGOSKÖZLEKEDÉSRE, ILLETŐLEG A KEREKES SZÉKKEL VALÓ KÖZLEKEDÉSRE ALKALMATLAN, A KEREKES SZÉKKEL KÖZLEKEDŐ MOZGÁSKORLÁTOZOTT GYALOGOSOK MINDIG A MENETIRÁNY SZERINT A JOBB OLDALON HALADHATNAK.
 
Reméljük, hogy a fenti összegzéssel segítséget nyújthattunk a mozgáskorlátozott személyeket megillető speciális jogosítványok felméréséhez, és azok helyes alkalmazásához.

Az Esélyegyenlőségi Normakontroll

Az Esélyegyenlőségi Normakontroll alapelvei.
Az Esélyegyenlőségi Normakontroll kötelezi a törvényhozás minden szintjét, hogy a törvények hatályba lépése előtt egy erre a célra alapított testület megvizsgálja a törvényt esélyegyenlőségi szempontból, és vagy határozattal igazolja, hogy a törvény minden szempontból megfelel az esélyegyenlőségi elvárásoknak, vagy határozatában kijelenti, hogy a törvény nem érint esélyegyenlőségi szempontokat, vagy határozatában elutasítja a törvényt, mert nem felel meg az esélyegyenlőségi szempontoknak. Ebből fakadóan az Esélyegyenlőségi Normakontroll előzetes vizsgálat, és a vizsgált törvény hatálybalépésének előfeltétele.

Az Esélyegyenlőségi Normakontroll a törvénykezés minden szintjén kötelező előfeltétele a hatályba lépésnek:
az alapjogok,
a költségvetés,
a törvényhozás,
a rendeletek,
a végrehajtási utasítások,
a határozatok hozatala szintjén.

A Normakontrollt testületek vizsgálják, a vizsgálatuk az általuk elkészített Esélyegyenlőségi Normák alapján történik, melyeket nyilvánosságra hoznak, és a változásokat is közzé teszik folyamatosan.
Az országos törvényeket vizsgáló testület 24 tagú, fogyatékosokból, és más hátrányosan megkülönböztetett csoportok tagjaiból tevődik össze. A testület csak egyhangú határozatot hozhat.
A testület köteles havi rendszerességgel beszámolni az általuk képviselteknek. Ha a képviseltek nem elégedettek a testület őket érintő döntéseivel, a testület bármely tagja azonnal visszahívható.

A helyi önkormányzati szintű törvénykezést ugyanilyen Esélyegyenlőségi Normakontroll alá kell vonni, működési feltételeit az önkormányzatnak kell megteremtenie. A helyi önkormányzatban működő testületek létszáma függ a település létszámától, de minimum három tagból kell állnia, és abban legalább egy fogyatékosnak is kell lenni, feltéve, hogy van ilyen a településen.
A részleteket lehet tovább finomítani, de alapjaiban ez lenne a működési mechanizmusa az Esélyegyenlőségi Normakontrollnak.

Az Esélyegyenlőségi Normakontroll célja, funkciója
Az Esélyegyenlőségi Normakontroll célja, hogy megakadályozza a törvényhozást esélyegyenlőség ellenes törvények létrehozásában. Ezek az esélyegyenlőség ellenes törvények eddig mindig újratermelték a fogyatékosok problémáit. Ha véletlenül egy gondunkat óriási erőfeszítéssel sikerült megoldanunk, azonnal keletkezett helyette három. Vagy a hatalom arroganciájából született, mert nem átallottunk valamiért szót emelni, netán még hangosak is voltunk, vagy úgy születtek, hogy elsőként azokon akartak pénzt spórolni, akik nem rendelkeznek semmilyen érdekérvényesítéssel, és könnyű prédának bizonyulnak a költségvetési érdekharcban, vagy a legújabb divat szerint a „csakazértis” törvénykezés, a mindenáron történő pénzbehajtás, a közpénzek kezelésének totális erkölcstelenné válása bizonyult napi gyakorlatnak. Ezen hatalmi törekvésnek leginkább béketűrőnek számító áldozatai a fogyatékosok lettek. 

Az Esélyegyenlőségi Normakontroll funkciója, hogy az esélyegyenlőség felé terelje az országot, mely elvekben és ígéretekben még a törvények szintjén is néha óriási sebességgel halad efelé, a gyakorlatban, a valóságban, a mindennapokban viszont ugyan ilyen sebességgel halad az ellenkező irányba. A legnagyobb jóakarat is, mire végighalad a megvalósulás folyamatán, a legszégyenteljesebb gaztetté válik, a legalapvetőbb emberi jogainkat kérdőjelezik meg nap mint nap, nagyon rosszemlékű történelmi eseményeket idéző módon valósítja meg a „jó szándék” a mindenapjainkat megmérgező gaztetteit. Néhány törvényünket olvasva a genocídium és a fasizmus szavak tolakodnak elő országunk és a harmadik évezred szégyenére.

Az Esélyegyenlőségi Normakontroll megvalósítása
Az Esélyegyenlőségi Normakontrollt önszántából bizonyosan nem támogatja a törvényhozás, hiszen alaposan csorbítja a törvénykezéssel megszerezhető hatalmat. Törvényes módszer nincsen a kikényszerítésére sem, hiszen alaposan körül van bástyázva minden, hogy a törvényhozás saját jól felfogott érdekében a megszerzett hatalmat mindenféleképp megtartsa, így népszavazásra sem alkalmas, hiszen költségvetést  érintő tárgyban nem írható ki népszavazás.

„(5) Nem lehet országos népszavazást tartani:
a) a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről és illetékekről, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvények tartalmáról,
b) hatályos nemzetközi szerződésből eredő kötelezettségekről, illetve az e kötelezettségeket tartalmazó törvények tartalmáról,
c) az Alkotmány népszavazásról, népi kezdeményezésről szóló rendelkezéseiről,
d) az Országgyűlés hatáskörébe tartozó személyi és szervezetalakítási (-átalakítási, -megszüntetési) kérdésekről,
e) az Országgyűlés feloszlásáról,
f) a Kormány programjáról,
g) hadiállapot kinyilvánításáról, rendkívüli állapot és szükségállapot kihirdetéséről,
h) a Magyar Honvédség külföldi vagy országon belüli alkalmazásáról,
i) a helyi önkormányzat képviselő-testületének feloszlatásáról,
j) a közkegyelem gyakorlásáról.”
(Alkotmány 28/A. § (5) bek.)

A megvalósítás
A megvalósítás egyetlen módja hogy mi magunk megvalósítjuk ezt a testületet, és nyilvánosságra hozzuk döntéseiket.  Propagandát fejtünk ki, bebizonyítjuk hogy az Esélyegyenlőség csak ezzel a módszerrel érhető el, felhasználunk minden eddig ellenünk és az Esélyegyenlőség ellen hozott törvényt, bebizonyítjuk azok törvénytelenségét, mivel mindegyik alapjogot sért, és azt is be kell bizonyítani, hogy ezt nem bízhatjuk másra, mert ez mindig minden esetben az esélyegyenlőség bukásához vezetett, minden esetben, még a legjobb szándékkal is csak ártottak nekünk és az esélyegyenlőségnek.

Lobbi tevékenységünknek nemzetközivé kell válni, mert nagymértékben függ országunk a nemzetközi megítéléstől, ehhez felhasználunk minden megszerezhető támogatót, pl. Amnesti International, vagy az EU szervei , politikusai, felhasználunk minden nemzetközi törvényt, pl. az
Emberi Jogok Nyilatkozata, az EU-s törvények, és direktívák, az országunk által vállalt kötelességek, amelyek jó része már a csatlakozásunknak is feltétele volt. Mindehhez fel kell használnunk a magyar. és a nemzetközi sajtót. Ily módon bebizonyítva hogy az Esélyegyenlőség ügye a legjobb kezekben akkor van, ha saját kezünkben van, a nagy nyomásnak talán enged a politika szövete, főleg ha nem is hagyunk más választási lehetőséget számukra.

Ez a feladat az egyik legfontosabb, amiért a MÖÖÉÉF nevű mozgássérült fórum létre jött, kifejezi eltökélt akaratunkat az Esélyegyenlőség kompromisszumoktól mentes kivívására, e feladatra vagy talál valóban elkötelezett partnereket, vagy véghez viszi saját erejéből. Egyik esetben az összefogás ereje többszörözi meg az esélyeinket, ennek hiányában pedig az elkeseredettségünk, és az összefogás hiányának ténye sokszorozza meg eltökéltségünket, hogy addig küzdünk igazunkért, míg az esélyegyenlőségi csata a mi győzelmünkkel véget nem ér.

Az esélyegyenlőség fogalmával kapcsolatos teendők
Első teendő az esélyegyenlőség fogalmát ki kell ragadni a szociális fogalomkőrből, a politikusok által szőtt csapdából, és megalapozni vele a küzdelem „ideológiáját”.
Az esélyegyenlőség új fogalom-meghatározása, ki kell elégítse az összes fogyatékos esélyegyenlőségi igényét, és meg kell felelnie annak hogy alapjául szolgáljon az Esélyegyenlőséi Normakontrollnak.

A Normakontroll bevezetése
Ezután kezdjük el a Normakontroll Gyakorlatát bevezetni. Minden minket érintő törvényhez elkészítjük és közzé is tesszük annak Esélyegyenlőségi Normakontrollját.
Médiákban , fórumokon, mindenhol igyekszünk befolyást szerezni az ügynek, hogy ha az Esélyegyenlőségi Normakontroll testülete hallatja hangját arra mindenki odafigyeljen. közben folyamatosan szélesítjük nemzetközivé a folyamatot, érveinkkel nem védekezünk, hanem támadunk mindent, ami ellene van az ügyünknek. Minden eszközt felhasználunk, amit eddig ellenünk használtak fel. Majd mi is a végletekig feszítjük a húrt, ahogyan azt velünk teszik ma, és addig folytatjuk, amíg célt nem érünk, és ki nem ragadjuk sorsunkat mások kezéből.

Az Esélyegyenlőségi Normakontroll tekintélye
Az Esélyegyenlőségi Normakontroll semmilyen formában nem tűr kompromisszumot, mert abban a pillanatban  elveszti egész létjogosultságát, és olyan semmire se jó sóhivatallá válik amit egy mozdulattal lesöpörnek politikusaink. Csak a törvénykezés feletti megkérdőjelezhetetlen vétó jog biztosítja azt, hogy változást, pozitív változást érjünk el az esélyegyenlőség ügyében.
Az olyan semmitmondó jogok mint egyetértési, tanácskozási, véleményezési, javaslattételi jog, mind megbukott, ezekre a jogokra csak a népi bölcsesség parasztvakítás szava illik.

Eme jogokból még soha semmi pozitív dolog nem sült ki, mert ha valamit el is értünk, azonnal másik helyen kiegyenlítették egy még nagyobb aljassággal a számlát, nem mellőzve a politika arroganciáját, és a majd én megmutatom nektek mibe dumáljatok bele típusú attitűdöt.
Végül is kvázi ez vezetett az Esélyegyenlőségi Normakontroll bevezetésének szükségszerűségéhez.  

Cselekvési program, és a taktika
Az Esélyegyenlőségi Normakontroll ügyéhez a MÖÖÉÉF vállalja hogy kialakítja a cselekvési programot, és a taktikát, végrehajtásra partnereket keres, vagy ha nem talál önmaga hajtja végre.

Cselekvési programjában viszont csak a partnerséget őszintén, teljesen felvállaló partnerei érdekeit veszi figyelembe, előfordulhat hogy taktikai okok miatt a Partnerséget nem , vagy csupán névlegesen felvállalók taktikai szempontok miatt egyes esetekben opozicioba kerülnek a MÖÖÉÉF-el. Ilyen esetekben nem áll módunkban mások érdekeit figyelembe venni.

A partnerséget teljes egészében és feltétel nélkül felvállalók élvezik a MÖÖÉÉF teljes támogatását is, amit viszonzásképp a MÖÖÉÉF is elvár.
Jelen tájékoztatásunk a MŐŐÉÉF teljes tagsága egyetértésével készült és így tárjuk jövendő partnereink elé.

A MÖÖÉÉF nevében előterjeszti
Szücs Sándor Győző

Mi az a MÖÖÉÉF

Megalakult a MÖÖÉÉF, a Mozgássérültek Öntevékeny Önszerveződő Érdekvédelmi Érdekérvényesítő Fóruma.

Bárki, aki minket szavaival illet, csak teljes nevén illessen, hogy minél többször elhangozzanak a nevünkben található fontos üzenettel bíró szavak. Mi magunk közt illethetjük röviden, Fórumnak. A Fórum azért jött létre, hogy végre radikális eszközökkel kikényszerítsük Magyarországon a soha nem létezett esélyegyenlőséget, mert erre a feladatra senki nem vállalkozik rajtunk kívül.

A súlyos helyzet ellenére a mozgássérültek öntevékenyen igyekeztek maguknak például sportolási lehetőséget teremteni, vagy épp a híres Gördülő tánccsoportot tudom a sok más mellett megemlíteni. Az akadálymentesítés törvényi határideje jó pár éve letelt, minden zokszó nélkül kitolták újabb 10 évre, soha senkit el nem ítéltek azért, mert nem tartotta be az akadálymentesítési törvényt. Bezzeg a sorstársakat folyton bűnözőnek tekintik, akik a különböző, mára teljesen elértéktelenedett támogatásokkal visszaélnek, és ezért újabb szigorítások szükségesek.

Ezek évente újra és újra előjönnek. A ránk fordított összeget a költségvetés minden évben megfelezte, és a megmaradt felet új néven újraosztotta, úgy hogy abból a rászorulók felét, de volt hogy túlbuzgóságukban 100 %-át kizárták. Mára betelt a pohár, mi nem mehetünk tüntetni, mert egy két elérzékenyült embert tudunk csak megríkatni, érdekérvényesítő ereje ma már nincs egy tüntetésnek, amikor még volt, kézzel lábbal tiltakoztak ellene, és mire mégis tüntettünk, már semmi haszna nem volt, hiszen az a helyzet amikor ez aktuális lett volna gyorsvonati sebességgel zúgott el mellettünk amit nevezhetünk történelemnek is. Most magunkra hagyatva, a magunk kezébe vesszük ügyeinket , nem kérünk senkitől tanácsot,mi tudjuk hogy hol fáj, miben szenvedünk szűkösséget, és cselekedni gyorsan, és hatásosan fogunk. Oly sok évet töltöttünk a négy fal között, hogy veszíteni valónk nincsen. Megaláztak minket, kifosztottak, elvették a legalapvetőbb emberi jogainkat, állami törvények diszkriminálnak minket, és most e diszkriminációt készülnek EU-s pénzből finanszírozva tovább fokozni. Az élet minden területén „megkülönböztetett” bánásmódban van részünk, segédeszközeinket tagadják meg tőlünk ha nem vagyunk szimpatikusak, a kórházakban nagyon hamar nemkívánatosak vagyunk, és ápolás híján szepszist kapunk, és a vége gyakran halál, gyermekkori mozgássérült cimborámat koldusként látom viszont amint kerekesszékével az autók közt kockáztatja életét alamizsnáért. Télen az emberek megijednek pár centi hótól, megáll az élet, nekünk meg az ügyintézés se megy, hiszen a lépcső áthághatatlan akadály amiből egyre többet építenek. Törvényeink megszabják bekorlátozzák életszínvonalunkat, erősen korlátozzák azt is hogy dolgozzunk, ha dolgozunk adminisztratív akadályokba ütközünk, bekorlátozzák mennyit kereshetünk, ugyan annyi közterhet fizetünk mint mindenki, de a jogaink mégsem ugyan azok, nesze neked esélyegyenlőség. Gettósítanak minket, nem mutatunk jól az utcákon, hát minden eszközzel igyekeznek kiszorítani minket.

Az évtizedek óta elmulasztott akadálymentesítés miatt a mozgássérültek a legalacsonyabban képzettek, a nekünk szánt képzések értéktelenek, egyedüli céljuk a támogatások elnyerése, a pályázott EU-s pénzek lenyúlása. A meghirdetett 340 órás angol nyelvtanfolyamból alig 120 óra lett, és azt mondták örüljünk annak amit kapunk.

Hasonlóan jártak azok is akik ECDL tanfolyamra kaptak kedvet, ebből először OKJ-s képzés lett, mire vége lett minden papír nélkül, és olyan minőségben oktatták a számítástechnikát, hogy a résztvevők zöme többet tudott mint az oktató. Sok, nagyon sok hasonló példa sorolható, amikor a mozgássérültekből sokan jól megélnek, lassan úgy tartják őket mint a baromfi udvar lakóit, addig kellenek csak amíg hasznot lehet kinyerni.

Belőlünk élnek a segédeszköz gyártók, az orvosok akik a folytonos szigorítások miatt újra és újra megalázó procedúrával kiderítik kinőtt e egy két hiányzó végtagunk, aztán határozatot hoznak, és volt rá példa hogy azt kaptuk a határozatban hogy a törvény szerint nem vagyunk mozgássérültek.

Ez volt az elhíresült Fogyatékossági Támogatás, amit olyan szigorúra szabtak hogy senki nem fért bele. S ez is olyan félrevezető volt, azért hogy valaki megkapja le kellett mondania annyi más támogatásról, hogy anyagilag majdnem ugyan ott volt. Ez az a módszer, hogy egyik kezünkkel adunk, ezt reklámozzuk, a másikkal elveszünk.

Amikor önkezünkbe vesszük sorsunkat, kemény hangot ütünk meg, amit sok sorstársunk nehezen visel el, hiszen a négy fal között hozzászokott a csendhez, a békességhez, és a jámborsághoz, senki nincs ahhoz szokva hogy kiálljon magáért, néha elsírjuk panaszainkat egymásnak ha betelt egy pohár, de mivel legtöbbünk rászorul mások segítségére, hozzászoktunk hogy mindent le kell nyelni, mert holnap kit kérek meg hozzon kenyeret?

Megértéssel, és sok türelemmel kell viszonyulni ehhez, nem is viszonyulni, hanem bele, és átérezni, nem jó ha türelmetlenségünk miatt sorstársaink közt romlik a közhangulat irányunkban.

A Fórum eszközei a nyilvánosság, a média. Jelen cikk is része egy pályázatnak, és nem a nyerés a cél, hanem az hogy Nemzetközi visszhangra tegyünk szert. Következő cikkünk egyenesen az EU-t célozza meg mondanivalójával, felhívunk minden EU-s szervezetet, minden EU-s ország minden médiáját, álljanak mellénk emberi jogaink helyreállításáért folytatott harcunkban, és felhívásunknak megfelelően kényszerítsék ki jogainkat.

Felkérjük őket hogy rajtunk kívül semmilyen meggyőző kimutatás, szólam, beszéd, nem értelmezhető megoldásként, a Fórum hivatott elfogadni , vagy elutasítani teljesültek-e EMBERJOGI követeléseink.

MÖÖÉÉF, a Mozgássérültek Öntevékeny Önszerveződő Érdekvédelmi Érdekérvényesítő Fóruma.

Bemutatkozás

2007. szeptember 19. szerda, 14:00 órakor megalakult a MÖÖÉÉF.
A Fórum azért jött létre, hogy végre radikális eszközökkel kikényszerítsük Magyarországon a soha nem létezett esélyegyenlőséget.

Ehhez létrehoztunk egy internetes fórumot, ahol jelenleg kb. 110 tagunk van, honlapunkat ingyenes oldalon tároltuk, de sajnos az oldal a szolgáltató hibájából elérhetetlenné vált, bejegyeztettük a MOOEEF.hu  domaint, és átköltözünk egy fizetős tárhelyre, hogy hasonló problémánk többé ne legyen. Itt szándékozunk sorstársainknak sokféle szolgáltatást elindítani, és itt tájékozódhatnak majd a legfrissebb híreinkről is. A valódi fórummunka továbbra is a Google csoportokban létrehozott MOOEEF csoport levelezési listáján folyik.

Legfontosabb célkitűzéseink:

• az Esélyegyenlőségi Normakontroll intézményének bevezetése,
• a fogyatékosoknak szánt támogatásokat csak a támogatotton keresztül kapja meg minden fogyatékos szervezet,
• az esélyegyenlőség fogalmának meghatározása, és szétválasztása a szociális fogalmaktól, társadalmi és törvénykezési szinten egyaránt,
• Esélyegyenlőséggel kapcsolatos meglévő, és általunk is jónak tartott törvényeink kiegészítése biztosítékokkal, és a szankcionálás általánossá tétele.

A MÖÖÉÉF teljes erejével képvisel minden fogyatékos csoportot, és ezt földrajzi politikai, vagy bármilyen korlátok nélkül teszi.

A MÖÖÉÉF független minden politikai erőtől és minden más szervezettől, szerveződéstől.

A MÖÖÉÉF a fórum közös akaratának megfelelően, és a fórum által felállított elvek és értékek mentén működik. A fórum önkéntes tagokból áll, a fórum minden tagja egyenlő.

A közösen meghatározott céljaink érdekében bárki jogosult cselekedni a közösség egyetértésével.
A fórum céljai megváltoztathatatlanok, de bővíthetők.
A fórum céljainak elérése érdekében bárkivel, bármilyen szervezettel kapcsolatba léphet, szövetkezhet.
A fórum országosan szerveződik, a munkamegosztása is ezt mutatja. Jelenleg a szervezői, irányítói munkát Szücs Sándor Győző Budapestről végzi, média kapcsolatunkat Tatabányán, webes megjelenésünket Somogy-országból intézik önkénteseink, az áthidalt távolság csak megsokszorozza erőinket, növeli összetartozásunkat, eltökéltségünket.

Összefoglalásként a MÖÖÉÉF a nevében szereplő célokért, alapvető emberi jogainkért, illetve e jogaink immár általánossá vált megsértése okán jött létre, és minden eszközt felhasznál céljaiért, ahogy ellenünk is használtak már minden eszközt alapvető emberi jogaink megsértői.

Szücs Sándor Győző
a MÖÖÉÉF nevében.