A MEOSZ elsõ kérdése - A monitorozásról és az ellenõrzõ mechanizmusokról kérdeztek
Az első kérdést a Parlamenti napon a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége tehette fel, és elsősorban a monitorozásra és az ellenõrzõ mechanizmusokra volt kíváncsi.
"Milyen monitorozási, ellenõrzési mechanizmust kíván bevezetni a magyar országgyûlés annak érdekében, hogy a Magyarország által elfogadott ENSZ Konvencióban vállalt kötelezettségek, valamint a hatályos magyar törvényekben vállalt kötelezettségek teljesítése ezek szellemében történjen meg és az alacsonyabb szintû jogszabályok, valamint a napi joggyakorlatok ne ezekkel gyakran gyökeresen ellentétes hatásokat érjenek el."
Dr. Hegedûs Lajos:Tisztelt elnök asszony, tisztelt képviselõ hölgyek és urak, kedves barátaim. Példaértékû az, ahogy a magyar parlament az ENSZ konvenciót elfogadta, példaértékû a világban is, azt gondolom, és ezzel a lépéssel Magyarország nagy tekintélyt vívott ki. Mégis ezzel kapcsolatos az elsõ kérdésem, hiszen, az ENSZ konvenció, nem csak egy jogi aktus, és nem csak egy politikai aktus, hanem egy feladat lista is egyben.
A kérdésem arra vonatkozik, hogy a magyar országgyûlés milyen monitorozási ellenõrzési mechanizmust kíván létrehozni, annak érdekében, hogy az ENSZ konvenció, illetve a jelenleg létezõ, és tíz éve létezõ magyar törvények mindennapi érvényesülését kívánja figyelemmel kísérni. Azért tartom fontosnak ezt a kérdést, mert sajnálatos módon sok esetben fordult elõ szinte mondhatom, hogy napi gyakorlat, hogy az egyébként jó és elõremutató jogszabályok napi végrehajtása teljesen ellentétes irányba történik, mint ahogy valójában az ENSZ konvenció es a magyar törvények történnek. A végkicsengésében olyan napi problémák történnek, amelyek ellentétesek azzal az igen nemes szándékkal, amelyek a magasabb jogszabályok tartalmaznak.
Ezért rendkívül fontosnak tartjuk, hogy a magyar parlament a Magyar Köztársaság legfõbb döntéshozó szerve rendszeresen és folyamatosan szembesüljön, a napi valósággal, szembesüljön azzal, hogy milyen lépések lennének szükségesek ahhoz, hogy a fogyatékos emberek a hétköznapjaikban is érezzék az egyébként modern és elõremutató, fontos törvények és jogszabályok végrehajtását. Ma azt tapasztaljuk, hogy a legfelsõbb szintû jogszabályok és a napi közérzet között rendkívül nagy a különbség ezért tartjuk fontosnak ezt a monitorozási rendszert. Köszönöm. Tóth Gyula:Tisztelettel köszöntöm a konferencia résztvevõit.
Köszönöm a kérdését, én is azon emberek közé tartozom, akik bizonyos kiváltságokat is élvezhetnek helyzetükbõl adódóan. Nekem egy olyan kiváltságom van a Magyar Köztársaság parlamentje parkolójában, hogy nagyjából kijelölt helyen van többé-kevésbé, szabad is ez a hely, annál az egyszerû oknál fogva, hogy én már tizenhét éve magam is mozgássérült rokkantként, rokkantnyugdíjasként élem az életemet, amellett hogy parlamenti képviselõ vagyok.
Éppen ezért a megfogalmazott kérdés, mondhatnám, hogy személyesen is érint engem, és ez az a helyzet, amikor a hóhért akasztják, mégis elnökúr kérdésére a következõt válaszolnám. Visszakapaszkodnék a megfogalmazott gondolatok egyikbe, amikor azt tetszett említeni, hogy az ENSZ konvenció az feladatokat is jelent. Nem is akár milyen feladatokat, olyan feladatokat, amelyeket az ENSZ egyezmény úgy fogalmaz meg, hogy a részes államok jelöljenek ki olyan koordinációs pontokat, amelynek alapján, az e tárgykörben hozott különbözõ intézkedéseket, különbözõ cselekvéseket valamilyen formában összehangolja, az a valamilyen formában ez nem jó.
A fogyatékkal élõ emberek érdekeinek megfelelõ formában hangolja össze. Éppen ezért az országos fogyatékos-ügyi tanács, 2007. október 30. ülésén arról határozott, hogy ezen feladatok végrehajtásában egy adhok bizottságot hoznak létre.
Ennek a bizottsága feladata a fogyatékkal élõ emberek jogairól, és az esély egyenlõségük biztosításáról szóló, 1998. évi törvény 26-os törvény végrehajtása, amelyben már szerepel az, hogy ennek a törvénynek szellemében az Országos Fogyatékosügyi Tanácsot jelöli ki a koordinációs feladatok végrehajtására. Miért, tehetõ fel a kérdés? Elsõsorban, mert az Országos Fogyatékosügyi Tanács lehet az a biztosíték, hogy a törvényalkotási jogalkotási folyamatba az egyéb feladatok végrehajtásában mindenkor a fogyatékkal élõ embereknek az érdekeit szolgálja, hangsúlyoznám, hogy a megfelelõ módon megfelelõ ütemben és természetesen kellõ szakszerûséggel abban reménykedünk, hogy mindezt a koordinációs feladatot oly eredményességgel lehet végezni, hogy valóban a hétköznapokban is érezzék a fogyatékkal
élõk, hogy róluk gondoskodnak. Köszönöm szépen.
Szili Katalin: Én azt hiszem, hogy az, amit képviselõ társam Tóth Gyula is megfogalmazott a válaszban, remélem az önök számára is maximálisan kielégítõ. Hiszen a mi feladatunk az alapvetõen a törvényalkotásban és a jogalkotásban, hogy olyan kereteket teremtsünk, amelyek a hétköznapok gyakorlatában nem csak, hogy betarthatóak, hanem szolgálják azt a célt, amit én magam is igyekeztem a felvezetõben megfogalmazni, ami teljesen természetes, hogy a fogyatékkal élők ugyanolyan jogokat élveznek, a megbecsülés ugyan úgy övezi õket. Én egy dologra szeretnék még visszatérni, számunkra két dolog nagyon fontos, az egyik az, hogy részben önök is a javaslataikkal segítsék azokat a szabályokat kialakítani, ami nem csak a programokban, hanem a konkrét jogalkotásban is megjelennek. Én ezért tartom fontosnak a civil irodának, azt a szerepét, ahol ezeknek a befogadása történik, és amiket a bizottságoknak továbbítunk is, hogy ezeket vegyék figyelembe.
Én kérem, hogy ezt a csatornát használják a jövõben is. A másik, ami viszont a hétköznapok gyakorlatát jelenti ott, ahol a végrehajtás azt hiszem, hogy a legfontosabb, hiszen, önök azok, akik abban érzékelik, hogy ezeknek a végrehajtása mennyiben szolgálja az önök érdekeit, és azt a célt, amit mi közösen megfogalmaztunk. Ebben is kérem arra önöket, hogy a visszajelzést, azt minden egyes alkalommal kapjuk meg. Hiszen ezek azok a szabályok, amiknek a csiszolása, ahogy KÖZELKÉP HÍRÜGYNÖKSÉG
http://civilhirek.aspnet.hu Powered by Joomla! Generálva: 16 September, 2009, 17:00
megfogalmaztuk az elején önökért, és önökkel együtt történik. Tehát szeretném, hogy ha ez a fajta párbeszéd ez oly módon folyamatossá válna, hogy függetlenül attól, hogy a 2007-es esztendõ egy ilyen kitüntetett évünk. Én arra fogom Tamást is kérni, hogy legyen ez egy gyakorlat és évente egyszer egy ilyen fórumon találkozzunk.
Én azt hiszem, hogy erre a képviselõ társaim is maximálisan nyitottak, hiszen ez lehet az, amikor mi magunk évrõl évre áttekintjük azokat a körülményeket beleértve ebbe a jogi környezetet, beleértve ebbe a hétköznapot is, hogy hogyan tudjuk az a célt szolgálni, amit egyébként nem csak azért kell végre hajtanunk, mert nemzetközi egyezményekben és különböző határozatokban megfogalmazzák, hanem magunk miatt. Mert számunkra ez egy természetes kérdés, hogy a fogyatékkal élõ emberek közöttünk, ugyan olyan lehetõségeket, ugyan olyan esélyeket kapjanak, én ebben szeretnék még hozzájárulni, elnök urakat is arra kérni december 3.-a környékén. Hasonló találkozókra minden évben kerüljön sor, és ez legyen nekünk a fogyatékkal élõk napján úgymond a párbeszéd napja és lehetõsége is. Köszönöm önöknek és a viszontlátás reményében köszönök el, és képviselõtársaimnak is és önöknek is eredményes munkát kívánok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése