Nadrágszíj politika

Pattanásig húzzák a nadrágszíjat - összeállítás a fogyatékkal élõket érintõ megszorításokról
A gazdasági válság eredményezte bevételkiesést kompenzálandó, a Bajnai kormány több olyan módosítást
hajtott végre, melyek érintik a fogyatékkal élõ embereket is.
A változások azonban nem átgondoltak, racionálisak - vélik az érintett intézmények és személyek, így akár többet árthatnak, mint amennyit használnak az államkassza büdzséjének.
Összeállításunkból kiderül: kiknek és mennyivel kell szorosabbra húzni a nadrágszíjat.

A jelenlegi gazdasági helyzetre tekintettel a kormány intézkedések sorozatát hozza, melyektõl költségeinek
csökkentését illetve bevételeinek növelését várja.

Mindezt persze nem ritkán mások jogosultságainak csorbításával éri el - van is hõzöngés az érintettek háza táján. Az „áldozatok”, de még inkább fogyatékos személyek érdekeit képviselõ szervezetek egyöntetûen úgy vélik, hogy a kormány által elképzelt megoldási javaslatok (azaz racionális költségcsökkentési intézkedések) és a visszaszorítások mértéke egyetlen dolgot jelent: a döntéshozók nincsenek tisztában az adott terület helyzetével, és azzal mennyit és honnan kéne elvenni - ésszerûen. Tíz milliárdot hozhat a konyhára - a rokkantnyugdíj módosítása Az egyik problémás kérdés a rokkantnyugdíjak módosítása, ugyanis ennek mértékét júliustól szigorították (idén januárban szintén).

A Bajnai-kabinet változtatása a 62 évesnél fiatalabb 50-79 százalékos egészségkárosodással élõ munkavállalókra vonatkozik, akik közül a továbbiakban nem kaphatnak rokkantellátást azok, akiknek fél éves átlagkeresetük meghaladja a nyugellátásuk kétszeresét. Vagyis, ha valaki 34 ezer forint járandóságot kap havonta, de emellett munkát vállal, nem kereshet többet a minimálbérnél, azaz 71500 forintnál, különben megvonják a rokkantsági nyugdíját. A szigorúbb elbírálástól 10 milliárd forintos bevételt remél a kabinet.

A kínos kérdés itt az, hogy mindez, vajon egyensúlyban van–e a mérleg másik oldalával, ahol 800 ezer rokkantnyugdíjas van, akiknek több mint 60 százaléka, 460 ezer ember nem érte el a nyugdíjkorhatárt.
A kereseti korlát azonban („öröm a ürömben) az I. és a II. rokkantsági csoportra nem, csak a III. rokkantsági csoportba tartozó, nyugdíjkorhatárnál fiatalabb személyekre vonatkozik, de az õ esetükben sem lehet azonnal megszüntetni a támogatást, hanem csak akkor, ha az érintett bruttó keresetének elõzõ hat havi átlaga a rokkantsági nyugdíja kétszeresét meg haladja. Azaz, ha a rokkant személy a minimálbérnél nem keres többet, nem kell a keresetét a nyugdíja kétszereséhez viszonyítani.

Az intézkedés a Fidesz szerint a nem segíti a megváltozott munkaképességûek munkaerõ piaci visszailleszkedését, hanem éppen ellenkezõleg, visszafogja a dolgozni vágyókat.
A Rokkantnyugdíjasok Országos Hatókörű Közhasznú Egyesületének elnöke, Körmendi Béláné úgy nyilatkozott, a helyzet azért is felháborító, mert azdöntésüket mindenféle elõzetes felmérés nélkül hozták meg. ,,Gyermek ésszel vágtak bele, megteremtve egy hatalmas kavalkádot’’.

Hatmilliárd az ésszerûtlen kiadásokból - le a gyógyászati segédeszközökkel De ugyanúgy kétségek merültek fel az egészségügy költségeinek visszaszorításának racionalitásával szemben is. Az éves szinten közel hat milliárd forint ésszerûtlen kiadást megakadályozó tervezet szerint, a gyógyászati segédeszközök támogatási rendszere augusztustól jelentõs átalakításra szorult. A változtatás tényével a orvosok is egyetértenek, de ahogy Jóbai Zsolt is kifejtette, szükséges az elavult támogatási rendszer átalakítása, de a fiskális szempontok alapján vezérelt döntések miatt a három évvel ezelõtti szintre esik vissza a segédeszköz kassza, ami jelentõsen rontja a betegek életminõségét.

Mindeközben az ellenzéki párt részérõl Kupper András azt fejtegette, hogy valójában a kormány intézkedései mögött az áll, hogy az egészségügy rendre túllépi a gyógyászati segédeszközök kasszáját. Már a jelenlegi adatokra pillantva sem lehet azt mondani, hogy a finanszírozás elegendõ lenne a segédeszköz-támogatásra, hiszen míg 2006-ban 45 milliárd forintot, idén 44 milliárdot szánt erre a kormány. Véleménye szerint ez a keret tudatosan alultervezett, ráadásul - mint megjegyezte - ezekre a termékekre is vonatkozott az áfa emelés, ami tovább súlyosbítja a helyzetet. Kupper rámutatott még egy logikai bukfencre, amikor is felvetette annak problematikáját, hogy a gyógyászati segédeszközök piacának beszállítói döntõen magyar kis- és középvállalkozások, így ha ez a piac beszűkül, az újabb munkahelyek megszûnésével járhat. Az OEP válasza erre a következõképpen hangzik: „most olyan helyzet alakult ki, ami csak „tûzoltással” menthetõ, sürgõs megszorításra van szükség ahhoz, hogy nagy egészében az év végén is tudják biztosítani a gyógyászati segédeszközök támogatását.” - igyekezett enyhíteni az intézkedések súlyát (és kilátásba helyezni az átmeneti jelleget) Dankó Dávid, az OEP képviselõje, aki 8 milliárdos túllépésrõl beszélt.

”Hatalmas ugyanis a pazarlás. Az átalakításnak most biztosan lesznek vesztesei, de a végsõ cél az, hogy a betegekre nehezedő terheket közel azonos mértékben lehessen szétosztani. Nem tagadom, a legfõbb szempont most, ebben apillanatban a megtakarítás. Ugyanakkor a racionalizálással tapasztalatokat szerzünk a késõbbi, januárra várható teljes átrendezéshez.” Ami itt a fogyatékos emberek érdekeit védõ szervezetek berkeiben ismét kihúzta a gyufát, a már jól ismert tétel: a fent említett tapasztalatszerzés ugyanis megint nem velük/általuk történik. “Bár, bevontak minket a döntési folyamatba, véleményeztük az anyagot, azonban véleményünk egyes részeit figyelmen kívül hagyták.” - ecsetelte Szakály József a Mozgáskorlátozottak Egyesületinek Országos Szövetségének (MEOSZ) fõtitkára - “A fogyatékossággal élõ emberek is megértik hogy gazdasági válság van és visszaszorításra van szükség, de azt, hogy ezt mindig mi viseljük el a legnagyobb mértékben, ez most már egy kicsit sok”.

Amiben pazarolnak és amiben még lehet - faragás és bõvítés a gyakorlatban Az augusztusi változtatások között szerepelt egyes termékek támogatási kulcsainak emelése vagy csökkentése, így üdvözlendõ, hogy a vak emberek botjainak támogatása például 85%-ról 98%-ra nõ. Több esetben változik a kihordási idõ, így amíg eddig 7 évente, ezután 6 évente lehet cserélni a hallókészüléket, s az eddigi 10 év helyett nyolcra csökken az elektromos kerekes székek kihordási ideje. A segédeszközök felírása pedig háziorvos kezébe kerül, és csak az elsõ alkalommal kell, hogy szakorvos intézkedjen ez ügyben. Ezenkívül szabályozzák azt is, bizonyos gyógyászati segédeszközök mikor rendelhetõek.

A változások között szerepel az is, hogy megszûnik a segédeszközök 100 százalékos támogatása, azonban a betegek által az eszközökért fizetett összeg így sem lehet magasabb 5 ezer forintnál. A Mozgáskorlátozottak Egyesületinek Országos Szövetsége szerint azonban a támogatási kulcsok csökkentése során a kormány a „fûnyíró elvet” alkalmazta. Nem nézte meg, hogy a segédeszköz kassza mely elemeinél vannak a legnagyobb túllépések, hanem mindent megnyirbált, azokat az elemeket is, amelyeknél évek óta stabil, és egyáltalán nem magas a támogatások kiáramlása. Ilyen elemek a mozgásszervi eszközök döntõ többsége. – kerekesszékek, háromlábú botok, járókeretek: elektromos kerekesszékek és mopedek. “Nem az a módszer, hogy a fürdõvízzel együtt kiöntjük a gyermeket. Miért nem lehet a kölcsönzési rendszer bevezetni?” - teszi fel a kérdést Szakály József, a MEOSZ fõtitkára - aki egyértelműen a kölcsönzési rendszer megteremtésében látná a megoldást. “Ha körbenézünk, nincs olyan gazdag állam, amely a segédeszközt, legyen akár mankó vagy kerekesszék támogatással tulajdonba adja a rászorulónak. Jelen pillanatban egy kerekesszék 100.000 Forint.

Ha ma valaki combnyaktörést szenved és elhúzódik a felépülése felírják neki a kerekesszéket, ami a kiváltás után a tulajdonába megy át. Hat hónap múlva pedig mit kezd vele? Semmit, a kerekesszék pedig ott marad.”

Ez csak egy felvetés ami egy ésszerûbb és átgondoltabb rendszerhez vezetne, de megvalósulhat –e ez most, amikor a kormány csakis a költségek csökkentésében látják a megoldást? Erre több idõ kell, de addig is a megszorító intézkedéseké a fõszerep, amelyek egyes rétegeket duplán érzékenyen érintenek, amire jó példa, hogy 2009. augusztus 1-tõl kizárják a nyugdíjasokat a legjobb technikai tudású hallókészülékek támogatásából (ez mintegy további megcsapolása a már 2007-ben bekövetkezett szigorításoknak).

De mit jelent mindez a számokat tekintve? Tény, 2008. április óta az összes kiadott hallókészülék 80,78%-át nyugdíjas korú állampolgárok vásárolták - míg belõlük 56,06% a legjobb technikai tudású (az ún. V. csoportba tartozó) készülékek valamelyikét. választotta. „Gyakorlatilag a lehetõ legjobb minõségû hallás visszaszerzésének támogatását akarja a kormány megvonni a nyugdíjas állampolgároktól” - fogalmazott

Terman Tibor, az Amplifon Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója, aki emellett a Hallókészülék Gyártói Képviseletek és Forgalmazók Országos Szövetségének tagja. A támogatásból való kizárás gyakorlatilag azt jelenti, hogy az eddig átlagosan 65-90.000 Forintba kerülõ hallókészülékek több mint a háromszorosába, 200-300.000 Forintba kerülnének a nyugdíjasoknak - azaz, olyan mértékû anyagi terhet ró rájuk, ami sokuknak nem vállalható. Így, bár létezik „élhetõ” megoldás - anyagi okok miatt nem fognak hallani.

De van még hab a tortán - simli az állami cégekben Tovább borzolva a kedélyeket, pillantsunk rá az érem
másik felére, hiszen ez is most aktuális, azaz az államilag támogatott megváltozott munkaképességûeket
foglalkoztató cégekre és az õket ért vádakra. A felröppent hírek tanúsága alapján ugyanis, ezekben a cégekben az ÁPV rt.-nél vagy a Magyar Nemzeti Vagyonkezelõ Zrt.-nél (MNV Zrt.) dolgozó káderek kaptak helyet, sõt Gyurcsány Ferenc egykori programigazgatója is biztos állást talált köreikben.

S, míg a vezetõség fizetése 1 millió forint körül mozog, az itt dolgozó megváltozott munkaképességû dolgozók minimálbér körüli összegekre vagy elbocsátásokra számíthatnak, a gazdasági válságra hivatkozva. Jó, kérdés, vajon nem lett volna célravezetõbb és etikusabb nemcsak az érintettek nadrágszíját szorosra fogni, hanem az államkasszából bõségesen lapátoló, és elvben ezen emberekért munkálkodó cégvezetõkét is szûkíteni - a sokat emlegetett racionalitás és költséghatékonyság elve mentén.

Forrás: http://civilhirek.aspnet.hu/