Az állam 30 milliárdot keres évente a fogyatékos emberek foglalkoztatásán - állítja a civil szervezet.
A fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának eredményessége az Európai Unióban 40, az Egyesült Államokban 35, Magyarországon 9-10 százalék. Idehaza 47,3 milliárd forintot fordítanak ennek támogatására, amely mintegy 35-40 ezer személy munkába állítását teszi lehetővé. Az állami szerepvállalás tehát nem tekinthető nagyvonalúnak.
A munkavállalók és munkáltatók éves közteher-befizetése e foglalkoztatás után 15,9 milliárd forintot tesz ki, a húsz főnél nagyobb létszámot foglalkoztató cégek pedig 62,4 milliárd forintot fizetnek be rehabilitációs hozzájárulásként az államkasszába. Ha összevetjük a bevételi és a kiadási oldalt, az állam harmincmilliárdot keres a fogyatékos emberek foglalkoztatásán az állandóan hangoztatott ráfizetés helyett.
A megváltozott munkaképességű és különösen a fogyatékos dolgozók átképzésére, szakképzésére jelenleg nincs elfogadható állami politika. Törvényben ugyan létezik felnőttképzési normatíva, de gyakorlatilag megszűnt három éve. Az elmúlt két évtizedben a megváltozott munkaképességű és fogyatékos emberek foglalkoztatása nem nőtt, szociális helyzetük nem javult, és képzettségük, motiváltságuk sem fejlődött. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége vitairatban fogalmazta meg szakértői véleményét arról, mi mindenen kellene változtatni azért, hogy a mozgássérült emberek a jelenleginél jóval több munkalehetőséghez jussanak (a teljes vitairat letölthető a www.meosz.hu honlapról) - tudatta a szervezet közleménye.
A MEOSZ március 26-án Javaslatok az új foglalkoztatáspolitikára címmel konferencián vitatja meg az elképzeléseket. A tanácskozáson előadást tart többek között Soltész Miklós, a KDNP országgyűlési képviselője, dr. Palócz Éva, a KOPINT-TÁRKI vezérigazgatója, dr. Benedek András, a BME GTK Alkalmazott Pedagógia és Pszichológia Intézet igazgatója, dr. Pulay Gyula, az Állami Számvevőszék Kutatóintézetének főigazgatója, dr. Soltész Anikó, a Seed Kisvállalkozási Fejlesztési Alapítvány igazgatója, Balogh Zoltán, a Védett Szervezetek Országos Szövetségének elnöke. A konferencián több neves szakértő, kutató is jelezte hozzászólását.
A javaslatok lényege:
1. A rokkantság megállapításánál az orvos és a munkaügyi szakemberek közösen kezdeményezzék az eljárást, ha lehet, azonnali intézkedésekkel segítsenek a problémákkal küszködőkön, hogy ne veszítsék el munkájukat, ne kényszerüljenek rokkantsági nyugdíjba.
2. Három évig – kivéve a más lehetőséggel nem rendelkezőket – senki ne rokkantsági nyugdíjat kapjon, hanem rokkantsági járadékot, amely együtt jár a munkába történő mielőbbi visszahelyezéshez szükséges szolgáltatásokkal, oktatással, munkakeresési támogatással.
3. Minden bajbajutottal egyéni terv alapján kell foglalkozni, vele közösen megtervezve és végrehajtva a rehabilitációt.
4. Minden szervezet, melynek feladata a foglalkozási rehabilitáció, sikeressége arányában kapjon költségvetési támogatást a munkájához, hogy érdekelt legyen eredményt elérni.
5. A szakképzés, felnőttképzés rendszerét meg kell változtatni: a rehabilitálandó felnőttet 3-6 hónap alatt gyakorlati képzésekkel kell elindítani a gazdaság által igényelt, valós munkalehetőségeket kínáló új szakma irányába.
6. A foglalkoztató szervezetek támogatási rendszerét úgy kell átalakítani, hogy azok a tényleges hozzáadott érték termelésben ne csak az akkreditáció bürokratikus kritériumainak teljesítésében legyenek érdekeltek. A támogatásokat a kisvállalkozásokra kell koncentrálni. Létre kell hozni az úgynevezett kipróbálási támogatást, melynek segítségével a vállalkozások anyagi kockázat nélkül „tesztelhetik", képesek-e alkalmazni megváltozott munkaképességű dolgozót.
7. A speciális foglalkoztatók, célszervezetek számára célként és támogatási hangsúlyként kell kitűzni: ne arra törekedjenek, hogy munkavállalóikat megtartsák, hanem helyezzék ki őket a nyílt munkaerőpiacra, vegyenek részt átképzésükben, további sikeres karrierjük előmozdításában.
8. Beruházási támogatást olyan munkahelyek teremtéséhez kell folyósítani, ahol a megváltozott munkaképességű embereket korszerű technológiával, jól fizető munkahelyeken foglalkoztatják.
9. Azoknak a fogyatékos embereknek, akiket sem a nyílt munkaerőpiacon, sem a speciális foglalkoztatókban nem lehet munkába állítani, terápiás foglalkoztatást kell biztosítani, ahol nem a profit a cél. Az állami költségvetési támogatásból lehetővé kell tenni számukra a munkavégzés szabadságát és építő jellegét szoros teljesítménykötelezettség nélkül.
10. Az állami és önkormányzati pénzekből kiadott megrendelések odaítélésénél piacvédelemmel előnyben kell részesíteni a sérült embereket foglalkoztató cégeket: azonos gazdasági feltételek mellett oda áramoljon a közösségi pénz, ahol magasabb szinten elégítik ki a közösségi elvárásokat.
2010-03-22 15:26
Forrás: Weborvos
A megváltozott munkaképességű és különösen a fogyatékos dolgozók átképzésére, szakképzésére jelenleg nincs elfogadható állami politika. Törvényben ugyan létezik felnőttképzési normatíva, de gyakorlatilag megszűnt három éve. Az elmúlt két évtizedben a megváltozott munkaképességű és fogyatékos emberek foglalkoztatása nem nőtt, szociális helyzetük nem javult, és képzettségük, motiváltságuk sem fejlődött. A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége vitairatban fogalmazta meg szakértői véleményét arról, mi mindenen kellene változtatni azért, hogy a mozgássérült emberek a jelenleginél jóval több munkalehetőséghez jussanak (a teljes vitairat letölthető a www.meosz.hu honlapról) - tudatta a szervezet közleménye.
A MEOSZ március 26-án Javaslatok az új foglalkoztatáspolitikára címmel konferencián vitatja meg az elképzeléseket. A tanácskozáson előadást tart többek között Soltész Miklós, a KDNP országgyűlési képviselője, dr. Palócz Éva, a KOPINT-TÁRKI vezérigazgatója, dr. Benedek András, a BME GTK Alkalmazott Pedagógia és Pszichológia Intézet igazgatója, dr. Pulay Gyula, az Állami Számvevőszék Kutatóintézetének főigazgatója, dr. Soltész Anikó, a Seed Kisvállalkozási Fejlesztési Alapítvány igazgatója, Balogh Zoltán, a Védett Szervezetek Országos Szövetségének elnöke. A konferencián több neves szakértő, kutató is jelezte hozzászólását.
A javaslatok lényege:
1. A rokkantság megállapításánál az orvos és a munkaügyi szakemberek közösen kezdeményezzék az eljárást, ha lehet, azonnali intézkedésekkel segítsenek a problémákkal küszködőkön, hogy ne veszítsék el munkájukat, ne kényszerüljenek rokkantsági nyugdíjba.
2. Három évig – kivéve a más lehetőséggel nem rendelkezőket – senki ne rokkantsági nyugdíjat kapjon, hanem rokkantsági járadékot, amely együtt jár a munkába történő mielőbbi visszahelyezéshez szükséges szolgáltatásokkal, oktatással, munkakeresési támogatással.
3. Minden bajbajutottal egyéni terv alapján kell foglalkozni, vele közösen megtervezve és végrehajtva a rehabilitációt.
4. Minden szervezet, melynek feladata a foglalkozási rehabilitáció, sikeressége arányában kapjon költségvetési támogatást a munkájához, hogy érdekelt legyen eredményt elérni.
5. A szakképzés, felnőttképzés rendszerét meg kell változtatni: a rehabilitálandó felnőttet 3-6 hónap alatt gyakorlati képzésekkel kell elindítani a gazdaság által igényelt, valós munkalehetőségeket kínáló új szakma irányába.
6. A foglalkoztató szervezetek támogatási rendszerét úgy kell átalakítani, hogy azok a tényleges hozzáadott érték termelésben ne csak az akkreditáció bürokratikus kritériumainak teljesítésében legyenek érdekeltek. A támogatásokat a kisvállalkozásokra kell koncentrálni. Létre kell hozni az úgynevezett kipróbálási támogatást, melynek segítségével a vállalkozások anyagi kockázat nélkül „tesztelhetik", képesek-e alkalmazni megváltozott munkaképességű dolgozót.
7. A speciális foglalkoztatók, célszervezetek számára célként és támogatási hangsúlyként kell kitűzni: ne arra törekedjenek, hogy munkavállalóikat megtartsák, hanem helyezzék ki őket a nyílt munkaerőpiacra, vegyenek részt átképzésükben, további sikeres karrierjük előmozdításában.
8. Beruházási támogatást olyan munkahelyek teremtéséhez kell folyósítani, ahol a megváltozott munkaképességű embereket korszerű technológiával, jól fizető munkahelyeken foglalkoztatják.
9. Azoknak a fogyatékos embereknek, akiket sem a nyílt munkaerőpiacon, sem a speciális foglalkoztatókban nem lehet munkába állítani, terápiás foglalkoztatást kell biztosítani, ahol nem a profit a cél. Az állami költségvetési támogatásból lehetővé kell tenni számukra a munkavégzés szabadságát és építő jellegét szoros teljesítménykötelezettség nélkül.
10. Az állami és önkormányzati pénzekből kiadott megrendelések odaítélésénél piacvédelemmel előnyben kell részesíteni a sérült embereket foglalkoztató cégeket: azonos gazdasági feltételek mellett oda áramoljon a közösségi pénz, ahol magasabb szinten elégítik ki a közösségi elvárásokat.
2010-03-22 15:26
Forrás: Weborvos
Bejegyzések
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése